Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 5. szám - Kőszeghy Péter: Tárgyilagos törlejtés (próza)

KŐSZEGHY PÉTER

Tárgyilagos törlejtés

Mottó: „Én is rozmár, te is rozmár:

együtt nem lesz soha rossz már!”

A törlejtő mester kint ült a verandán és gépelt. Időnként feltámadt a szél, a könnyű másolópapírokat el is libbentette volna, ám a törlejtő mester ósdi, súlyos fényképezőgépe - célszerűen most nehezék - rajtuk terpeszkedett. A domboldalon, a szőlőben asszonyok dolgoztak. Beszédükből foszlányok keringtek föl a törlejtő mesterig, aki időnként abbahagyta a gépelést, hátradőlt kiegyenesíteni a derekát (nem volt már éppen fiatal), fülelt, de csak néha tudott kivenni egy-egy szót. A törlejtő mester elgondolkozott: vajh mennyire érti ő e nyelvet?

Késő délután volt, kora ősz. 0 csak gépelt tovább, rendületlenül. Nem messze tőle a kertben - egészen kicsi kert, leszáradt, sárga füvekkel - feküdt Boldogasszony. Hason feküdt, meztelenül, csak a fenekét terítette le egy törülközővel, puhával, bolyhossal. Előtte keresztrejtvény, már megfejtve. Kezében lángos. Szeme lehunyva. A törlejtő mester rá-rápislantott a szünetekben, a hátradőlések közepette, egyszer a fényképezőgépet is marokra fogta, megcélozta vele a Boldogasszonyt, de nem nyomta le a gombot, nem; föltá- mada a szél, s szükség lön a nehezékre.

*- A kisházra emlékszel még?- Milyen kis házra? - kérdezett vissza a törlejtő mester, még az ágy mélyéből, pizsamában.

Boldogasszony legyintett és kiment a konyhába kávét főzni. Onnan kiabált be:- Hány cukorral?- Cukor nélkül! Már nem emlékszel?- Már nem. - Boldogasszony újra bejött a szobába és felhúzta a rolót.- Kelj fel, légy szíves!- Kelek. Tudnál adni egy papucsot?- Ez neked kicsi lesz. Majd veszünk, jó?- Dezsőkétől nem maradt?- Nem. Ne Dezsőkézd. Különben neki nem volt 45-ös lába.- Aha. Kis piskótalábú Dezsőké.

A konyhában Boldogasszony tálcára rakta a két poharat, az egyikbe két kanál cukrot rakott, a másikba egy csöppnyi tejszínt. Ahogy kell. Tudta bölcsen ő. A törlejtő mester mögéje állt és belefújt a hajába.- Minek jöttél ki? Már viszem. Menj be, mert így csak megfázol! — A törlejtő mester mezítláb volt, s immár pizsama sem fedte testét.

414