Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 5. szám - Villányi László: Sírás, Már (versek)
VILLÁNYI LÁSZLÓ Sírás Ö volt az egyetlen, aki értem, szemérmetlenül, szerelemből sírt, szeméből számra folytak könnyei; ahogy egy buszra nem szánhattunk, rajongásának úgy nincs jövő ideje, sírását nem sírhatja már senki. Szívesen meghalnék már - hajtogatja, s ha lenne ilyen kérvény, azonnal aláírnám: intézzenek el gyorsan. Szemébe nézek; mintha nem mondaná: eleget élt; ahogy elköszön, s megy: felrémlik végső napom emléke. Már
/
