Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 5. szám - Hamvas Béla: Óda a huszadik századhoz II. (esszé)

egyiptomi papok azt mondták, ez az objektív halál. A mű-pánik megoldotta azt a nagy kérdést, hogy miképpen lehet nyolcvan évig egzisztálni anélkül, hogy az ember csak egy pillanatig is ténylegesen éljen. Ez az élet valóságán kívül felvett imaginárius pont persze rendkívüli előnyöket biztosít neki. Semmiben sincs érdekelve s így a legnagyobb borzalmak is teljesen hidegen hagyják. Korunk egyik legtüneményesebb alakja ez, az esztéta tyrannus, ez a jéggé dermedt széplélek, a tömeggyilkos Schöngeist, aki képes lenne az egész emberiséget kiirtani, hogy a priori irodalmi elképzeléseit megvalósítsa. Vigyázat! ez nem a hegeliánus absztrakt erőszak! Nem! A hegeliánus ebből a szempontból gyáva fráter, aki amikor gyilkol, az egyetemes emberiség javára hivatkozik. Az esztéta. Nem, ő csak saját önkényét tudja komolyan venni, semmi mást. Senki úgy nem tud az űr fölött virrasztani, csak ő. Senkiben oly sátáni hiúság nincs, mint benne. Aki mű-pánikban, vagy beszéd-pánikban, vagy szereplés-pánikban, vagy kifejező-pánikban szenved, annak mindig van valami gonoszul rideg eszteticizmusa. Ez az objektív halál. Ez az ember irodalomizáltságától soha, de soha egy pillanatra sem tud megszabadulni, nem tud a non-philosophie álláspontjára helyezkedni, minden cél, tudat, szándék érdekeltség nélkül csak úgy lenni. Sejtelme sincs arról, hogy j’ai le pouvoir d’exister sans destin, vagyis megvan a hatalmam arra, hogy sorsomból bármikor kiléphessek és egy kicsit kifújjam magam, akár egy pádon, akár a fűben, akár fejemet egy nő ölébe hajtva.

A hét gonosz

A hét gonosz a következő:

a kapzsiság - az aljasság - az alacsonyrendűség - az irigység - az árulás - az erőszak - a züllés. A második világháborút ez a hét nagyhatalom idézte fel. Mikor a háború kitört, a nagyhatalmakat számba vettem és a következőket gondoltam: hét az sok. Ebből néhánynak el kell hullani. De úgy, hogy az elhullottak tulajdonságait a megmaradtaknak magukba kell szívniok. Elhullott egy, kettő, három, négy. A többiek a tulajdonságokat tényleg magukba szívták. Most azt gondoltam: a megmaradtak között nagy küzdelem fog megindulni, hogy a másik tulajdonságait is megkaparintsák. Az fog nyerni, aki mind a hetet egyetlenegyben, osztatlanul és egységesen szintézisbe fogja tudni összefűzni. Az lesz az, akit az Apokalypsis Skarlát Bestiának nevez, s aki a középkori mitológia szerint az Antikrisztus. Ha egy alakban a hét gonosz egyesül és ez a történetben mint aktív alak megjelenik, akkor elkövetkezik a nagy leszámolás, és attól a pillanattól kezdve beszélhetünk majd komoly kibon tak ozásról.

Amint említettem, a non-philosophie híve vagyok, szisztematikusan és sportszerűen gyakorlom magam saját érdekeim ellen szóló magatartások ütemes fel- és levételében, vagyis élettechnikámban a meggyőződéseknek körülbelül olyan szerepet szánok, mint a fürge huncut, csak éppen unalmasnak találom, hogy ebből üzletet csináljak. A világnézetek és a pedagógia ünnepélyes publik agóniájáról lemondtam, ki nem állhatom a könyvállamokat, a könyvtársadalmakat, a könyvművészeteket (a mű-pánik irodalmizált neurotikusait), de ki nem állhatom a könyvszabadságot, a könyvlelket és a könyv390