Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 4. szám - Vékony Gábor: Anonymus kora és korhűsége IV. (tanulmány)
egyéb rávonatkozó adatok alapján valószínűleg 1273-tól, s 1276 után, amikor a veszprémi főiskola elpusztult, Franciaországba indult, de végül Itáliában fejezte be tanulmányait. 1273-76 között itt olvashatta a Gestát, de az sem kizárt, hogy itt hallott valamelyik tanítójától részleteket a Gestából, amelyeket gondosan lejegyzett. Mivel a Gesta használatának nyomait Kézain kívül sehol sem találjuk a magyarországi középkori irodalomban, bizonyosra vehető, hogy a mű - egyébként ismeretlen - külföldi sorsa 1276-ban kezdődőit, amikor Csák Péter feldúlta Veszprémet. Feltehető tehát, hogy Kézai Simon 1273-76 között Veszprémben ismerkedett meg a Gestával, s ez a körülmény megint csak Pál püspök szerzősége mellett szól. Ha valóban a veszprémi püspök volt a Gesta írója, akkor azt is pontosabban meg tudjuk állapítani, hogy mikor készült a munka. Azt biztosan tudjuk, hogy Ákos mester műve után íródott, ennek keletkezését Mályusz 1270-72-re teszi (Mályusz Elemér: Az V. István-kori gesta i. m. 71-2). Az utolsó kiegészítések is bekerülhettek munkájába 1272 végéig, így Pál püspök királyi kancellárként ismerkedhetett meg ezzel a munkával. Pál püspök azonban 1273 februáijában elveszti a kancellárságot - az utolsó oklevél, amely ilyenként említi, február 12-i keltű, de Szentpétery szerint február 4. előtt állították ki (RegArp. 2350). Helyét, mint láthattuk, Kán Miklós választott esztergomi érsek veszi át, Pál június 7-tól lesz ismét a király kancellárja. Alighanem éppen ez az az időszak, amikor a Gesta megszületik. Tudjuk, hogy Ákos mester az erdélyi Gyulák leszármazottainak tette meg a Kán nemzetséget (Györffy György: Krónikáink i. m. 168 kk., Mályusz Elemér: Az V. István-kori gesta i. m. 59-60). Ánonymus ezzel szemben az erdélyi Gyulákkal valami Moglout nemzetséget hoz kapcsolatba (SRH I. 41, 61), s az egész rokonsághoz tulajdonképpen hozzákeveri a Tétény és a Gyula-Zsombor nemzetséget is. A Moglout nemzetség persze nem létezik. Anonymusnak a Gyulák leszármazásáról való kombinációit semmi sem erősíti meg (vö. Karácsonyi János: A magyar nemzetségek i. m. II. 111), ahogy az egész rokonságot sem. A szerzőnek azonban nyilván semmi sem volt drága, hogy megfossza Kán Lászlót (az éppen akkori országbírót) és Kán Miklóst (választott érseket, helyébe ült kancellárt) a Gyulákkal való rokonságtól (ugyanakkor, amikor - láthattuk - a Csákokat Árpád-házi rokonoknak teszi meg). Valóban, amikor Pál veszprémi püspök 1273 júniusában visszakerül a kancellári tisztségbe, akkor a pártharcok eredményeként Kán László kimarad az ország kormányzásából, a helyébe éppen Csák Máté kerül országbírónak (vö. Hóman Bálint szemléletes táblázatát: Kormány változások IV. László korában, Hóman Bálint: Magyar történet I. Bp. 1935. 608-9. között). Ugyanakkor pedig Kán Miklóst (Kun Erzsébet kegyeltjét) megfosztják esztergomi választott érsekségétől és eltávolítják a kancelláriából. Érdemes végigtekintenünk az új kormányt: Rátót Lóránt nádor, Csák Máté országbíró, Gutkeleg Joákim tárnokmester, Kőszegi Henrik horvát-szlavón bán (változatlan), Geregye Miklós erdélyi vajda (változatlan), Csák Ugrin lovászmester (változatlan), Vasztély Rénold étekhordómester (változatlan), Aba Lőrinc pohárnok- mester (változatlan) Mojs fia Mojs királynéi tárnokmester (változatlan), Monoszló Egyed macsói bán, Gutkeled Pál Szörényi bán (változatlan). Az Ottokártól visszatért Monoszló Egyed itt szerepel először Kun László kormányában, amelyben emellett a legfeltűnőbb változás Csák Máté országbírósága. Azt hisszük, ezek az adatok így együtt, összevetve az anonymusi Gestával, mindennél többet mondanak. A Gesta Kán nemzetséggel szembeni ellenessége, Csák-barátsága, párhuzamba vonva azzal, hogy Ákos mesternél ez éppen a fordított, elegendő oknak látszik arra, hogy (a politikai eseménysor egyéb adatai alapján is) keletkezését 1273 március-májusára tegyük. Az elmondottak után talán megfogalmazhatjuk azt a feltevésünket, hogy P. dictus magister Gesta Hungarorumát Pál veszprémi püspök írta 1273 márciusa és májusa között. Mint utaltunk rá, a szerzőt már korábban is foglalkoztathatta a magyar „őstörténet”, így ezt az időszakot nem szabad rövidnek gondolnunk. A szerző művét XI. századi írásnak akarta elhitettetni, meghatározott politikai célok érdekében, amelyeket éppen az 1272-73-as évek eseményei magyaráznak. Hangsúlyosan kitűnik belőle 372
