Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 4. szám - Vékony Gábor: Anonymus kora és korhűsége IV. (tanulmány)
adott oklevélben a Tbrdos nemzetség neve váratlanul Turda alakban jelenik meg, s az oklevél kiállítója a Pál püspök irányította királynéi kancellária, s Anonymus művéber egyetlen magyar püspök szerepel, azt pedig éppen Turdának hívják. Menjünk azonban tovább. Úgy látszik, Pál püspök szerzőségére diplomatikai adataink is vannak. Csóka J. L. a „XII. századi pannonhalmi scriptorium hatását” érzi Anonymus quorum nomina hec fuerunt (sunt, essent)” kifejezéseiben (Csóka J. Lajos: A latin nyelvű történeti irodalom i. m. 489). Igaz, hogy ez a kifejezés többször feltűnik pannonhalmi oklevelek tanúinak jelölésére, azonban nem pannonhalmi jellegzetesség, s nem is csak a tanúfelsorolásoknál szerepel. Az adatok részletes felsorolása helyett itt csak hivatkozási helyeket adnánk (MStrig. I. nos 334, 402, 410, 477, 555, 594), s még sorolhatnánk, azt azért hadd jegyezzük meg, hogy a MStrig. nr. 555. éppen az a IV. Béla oklevél, amelyben Paulus lector is szerepel (RegArp. 1063). Csókával azonban egyet kell értenünk abban, hogy e kifejezés, illetve e kifejezés használata jellemző Anonymusra, s valamilyen kapcsolatát jelzi, ha nem is éppen a „pannonhalmi scriptoriumhoz”, hanem természetesen a XIII. századi hazai oklevélgyakorlathoz. Esetünkben azonban ennél többet is. Ha a Pál püspökkel kapcsolatba hozható oklevelek, illetve szövegek közül valamit biztonsággal hozzáköthetünk, akkor az a remete barátoknak írt szabályzata 1263-ban. Ebben az oklevélben, miután megjegyzi, hogy eddig lakott helyeiket nem bővíthetik, felsorolja azokat a helyeket, ahol ezek a remeteközösségek laknak (s természetesen amelyeket engedélyez a veszprémi püspökségben): „Quorum nomina haec sunt: Insula Pilup Sanctae Helenae, Kewkwth Sanctae Mariae Magdalanae, Bokon Sancti Jacobi, Idegsyt Beatae Elizabeth, Bodochun Snacti Emeriá, Insula prope Ermenyes: Elek Sancti Mariae Magdalanae, Zakach Sancti Dominici.” (Gyöngyösi, Gregorius: Vitae fratrum ... ed. F. L. Hervay i. m. 45). Ez bizony a Csóka által taglalt anonymusi formula: „akiknek nevei itt vannak”. Ez a kifejezés ott található az anonymusi vérszerződésben: „Quorum VII virorum nomina hec fuerunt: Alrnus ...” (SRH I. 41), ugyanúgy egy törvényben, mint Pál püspöknek a remeteközösségek számára kiadott szabályzatában! Ugyanitt, Pál oklevelében, a további helyeken való megtelepedés tiltása után jön a kiátkozással való fenyegetés is: „Qui verő in aliis locis in nostra diaecesi sub habitu praedictorum fratrum inventi fuerint, excommunicationis sententiae exnunc volumus subiacere”. léhát aki más helyen a mondott fráterek szokását fölvenné, „mostantól a kiközösítés ítéletének vetjük alá”. A subiacere igét használja Anonymus is a vérszerződés átokformulájában: „anathemati subiaceat”. Mindezt azért érdemes részleteznünk, mert ilyen formulákban a subiacere használata rendkívül ritka ez időben (kivételt jelentenek a pápai oklevelek). így Pál veszprémi püspök „pálos törvénye” és a Gesta eskütörvényei között olyan szoros kapcsolatot látunk, amelyet semmilyen formában nem lehet figyelmen kívül hagyni. Szövegszerű bizonyítéka lehet ez annak, hogy Anonymus nem más, mint Pál veszprémi püspök. Ilyen okleveles kapcsolatokra a Gesta esetében máskor is felfigyelhetünk. Már Foltény János észrevette, hogy a Gesta helynévcsoportjai helyenként azonosíthatók a százdi apátság birtokaival (Foltény János: A zaztyi apátság, Eger 1883. 48 kk). Ezeket az egybeeséseket Csóka részletezte (Csóka J. Lajos: A latin nyelvű történeti irodalom i. m. 463—4), s arra következtetett belőlük, hogy Anonymus gondosan tanulmányozott régibb okleveleket. Györffy, elfogadva ezt a kapcsolatot, a következőket mondja: „Ez azzal magyarázható, hogy a százdi apátság kegyura az Aba-nemzetség bodrogkeresz- túri ága volt” (Györffy György: Anonymus i. m. 46), vagyis itt elfogadni látszik azt a (Hóman-féle) véleményt, hogy a Gesta szerzője az Aba-nemzetséghez tartozott. Horváth J. - nem tagadva ezt a kapcsolatot - úgy vélekedik, hogy mégsem e szétszórt birtokok (a Tiszánál, a Bodrognál, a Körösnél) szolgáltak alapul a honfoglalás képének rekonstruálásához (Horváth János: Acta AntHung. 18.1970.402). Természetesen nem. Az azonban ezeknek a helynévcsoportoknak (Szinhalom, Eger „folyó” - Omsóér, Szeghalom - Lád - Szabolcs) kapcsolata alapján igen valószínű, hogy Anonymus 367
