Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 4. szám - Vékony Gábor: Anonymus kora és korhűsége IV. (tanulmány)

dukált. Az Anjou-kor első évtizedében az egyszerű kanonokok is mind magisterek. A dignitáriusok közül a prépostnak és a lectomak a discretus vir megnevezés járt ki ... 1323-ban pedig - jóllehet királyi diplomában - Egyed prépost már mint honorabilis vir szerepel” (Koszta László: Acta Hist. 86. 1988. 21-2). De nézzük, mit ért a XIII. században a venerabilis vir cím! V. István 1272. jún. 16-án kiadott oklevelében „Datum per venerabilem Benedictum (!) Orodiensis ecclesie prepositum aule nostre vicecancel- larium fidelem et dilectum nostrum” (RegArp. 2211), kifejezést találjuk. Itt tehát a királyi vicekancellár, az aradi prépost venerabilis, anélkül, hogy a jelző mellett valami egyéb kitétel szerepelne. Benedekre még visszatérünk, nézzünk most azonban egy másik papot, amúgy korának híres személyét. Kán Miklós 1273. márc. 29-én, mint vicekancellár, dilectus és fidelis, s mint esztergomi electus, tehát választott érsek, venerabilis vir (RegArp. 2355). Rövid esztergomi választott érseksége után 1276-ban, újabb érsekségekor találkozunk vele, mint venerabilis wrrel (RegArp. 2750, 2752). Meg kell itt jegyeznünk, hogy Kán Miklóson kívül e korszakban nincs más N, azaz, Nicolaus, Miklós. De térjünk vissza Benedekhez, az aradi préposthoz. O mint esztergomi választott érsek - electus - következetesen venerabilis vir címmel szerepel (MStrig. II. nr. 28, 46; nr. 35, 49-50; nor. 45, 58). Jegyzeteim arról tanúskodnak, hogy venerabilis vir lehetett e korban a fehérvári prépost, a tihanyi apát, a budai prépost, de préposton és apáton alul nem találjuk ezt a címet. De még azoknál a prépostoknál is, akiket ezzel a címmel jelölnek, nem többnyire, hanem mindig kiderül, hogy püspökökké lettek, mint - igaz ezek kései adatok - Paulus mester, esztergomi, korábban veszprémi kanonok (MStrig. II. nr. 211, 231; 294, 296; 158, 179 - ez utóbbi a legkorábbi adat: 1284. ápr. 3). Az apátokon kívül egy kivétellel. E kivétel Demeter fehérvári prépost, aki viszont pápai káplán és subdiaconus (RegArp. 2792—2801). Szóval, hadd ne soroljuk végig az összes adatot (megtekintésre szívesen átadom), a venerabilis vir abban a korszakban, amely bennünket érdekel, többnyire választott püspök vagy érsek címe. Igaz persze, hogy venerabilis vir lehet egy egyszerű pap is, meg a pécsi püspök, Mór által 1074 előtt írt Zoerard-András és Benedek legendában András e címmel szerepel (SRH II. 358) - dehát ő szent volt! Itt Comidesnek kell igazat adnunk: a Gesta írója főpap volt, akármit is írt magáról. Külön tanulmány témája lehetne, hogy hogyan képzelte valaki, aki csak nótáriusnak mondja magát, hogy levelének címzettjét főpapnak titulálja. Ez bizony hiba, még pedig vaskos hiba Anonymusnál. Bizonyos azonban, hogy ő nem gondolhatta annak. Átnézve a korábbi okleveleket, láthatta, hogy egy nótárius lehet püspök is, különösen a XI. században (talán több oklevelet ismert, mint mi manapság). Ha barátját, magánál alább állónak címzi, azzal a kifejezéssel, amely abban korban választott püspököknek és érsekeknek járt, akkor nemigen lehet kétségünk afelől, hogy P. magister főpap volt. Egyébként erről amúgy sem lehet kétségünk. Az a magabiztosság, ne mondjuk: nagyképűség, amellyel munkáját jellemzi, egyedülálló ebben a korban. „Felix igitur Hungária, cui sunt dona data uaria, omnibus enim horis gaudeat de munere sui litteratoris (!), quia exordium genealogie regum suorum et nobilium habet...” (SRH I. 34):

„Boldog tehát Magyarország,

Melynek adatott sok jószág,

Ezentúl minden időben,

Gyönyörködjék írójának zsengéjében;

Mert íme kezdve van királyai S nemeseinek származásrendi.”

A Szabó-féle fordítás, némi bizonytalansága ellenére is jobban tükrözi azt, amit P. magister írt, bár e helyen Pais Dezső fordítása is megkapó, s magyar versben talán jobb is. Csakhát ez nem egy magyar vers.

Mit tudunk tehát a Névtelenről? Azt hogy főpap volt - ezt eddig egyetlen komoly

362