Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 4. szám - Vékony Gábor: Anonymus kora és korhűsége IV. (tanulmány)
Györffy György: Besenyők és magyarok. KCsA I. kiég. köt. 456., Karácsonyi János: A magyar nemzetségek i. m. III. 113—4., Fehértói Katalin: Árpád-kori kis személynévtár Bp. 1983. 367 stb.). Róla azonban semmi egyebet nem tudunk, egyetemi végzettsége sincs, márpedig Anonymus azt bírta. Meghatározó kronológiai adataink alapján Vrcultus egyébként is kizárható az Anonymus-jelöltek közül. Nem tudunk ilyen könnyűszerrel eltekinteni egy másik Urcundtól, az esztergomi kanonoktól. Kronológiai okok miatt persze öt is azonnal kizárhatnánk, hiszen csak 1290 körűitől vannak rá adataink, azonban oly közel esik Anonymus valószínűsíthető korához, hogy alaposabban utána kell nézzünk. Erre az Vrkundra első adatunk 1292. február 3-ról való (RegArp. 3862). Ekkor már esztergomi kanonok, s nyilván ez volt már annak előtte is (RegArp. 3859). Ugyanakkor sasvári foesperes (MStrig II. nr. 330, 331), majd 1294-re esztergomi kántor (MStrig. II. nr. 358, 355). 1297-ben az esztergomi Szt. Tamás-egyház prépostja, s ugyanakkor az akkor érsek Lodomér kancellárja (MStrig. II. nr. 420., 410). További adatunk nincs róla (vö. még MStrig. II. nr. 429, 417; nr. 430, 417), ha csak azt nem vesszük fel, hogy az utolsóként említett helyen Verecundinus néven szerepel. Ez utóbbi kivonattal ugyan némi problémáink lehetnek, az azonban mégis feltűnő, hogy Urkund kanonok itt valami német néven, mint Verecundinus szerepel. A név valami „véd(elem)+hímév” jelentésű lehet (n. Wehr, a kund hiányzik a mai németben). Ha tudtak németül - márpedig Esztergomban (Granban) tudtak -, akkor ez legalább feltűnő. Ennek ellenére sem gyanúsíthatjuk azzal Wrcundinust, hogy valamiképpen köze lehetett volna Anonymushoz. Nem volt lector, szóval nem volt tanító az esztergomi káptalani iskolában (magister címe miatt másutt - korábban - még lehetett), de egyébként is semmi olyan adatot nem találunk, ami miatt eme Urkund névtelen gyanúsítottunkként számba vehető lenne. Nem az. A rávonatkozó adatok egy tisztes jogászt sejtetnek, igaz, nem legum doctor, hanem csak magister - bár éppen ez a XIII. századvégi magister cím elbizonytalaníthat bennünket. Ekkor ugyanis a jogot tanulók már Itáliába és nem Párizsba jártak. A XIII. század végi magistereket egyszer gondos elemzésnek kellene vizsgálnia, az ekkori olaszországi kapcsolatrendszer miatt - meg ekkor Párizs mégis kevésbé lesz jelentős - arra gondolhatunk, hogy talán mégis létrejött egy magyarországi főiskola (az Itáliában tanulók doctorokként jöttek haza, emellett egy párizsi magisteri cím gyönge lehetett; itt csak egy hazai egyetem, egy magisteri rímet adó hazai egyetem feltevése segíthet). Mindenesetre az esztergomi Szt. Tamás egyház prépostját semmilyen okkal nem tudjuk Anonymusurikkal összehozni. A csak jogi ügyekben intézkedő jogász - ha hihetjük, csak egy hazai iskola magisteri címével — soha nem jutott el arra a szellemi szintre, amelyen a Gestát meg lehetett írni. Mint már mondottuk, a Gesta szerzőjére csak hibáin keresztül lehet rátalálni. Ha lehet - hiszen tudatosan hamisít, így egyetlen érdeke, hogy ne lehessen leleplezhető. De mégis hibázik. Rögtön a bevezetésben, a levélben, amit N-nek ír: „P. dictus magister ... N. suo dilectissimo amico uiro uenerabili...” (SRH I. 33). Itt a dilectusnak is (persze Anonymusnál szokásosan felsőfokba téve) és venerabilis rímek is meghatározott értéke van. A középkori levélírás, a missilis szabályai szerint a címzésnél a magasabb rangú elöl említi a nevét, míg ha a címzett magasabb rendű, akkor ez fordítva történik. P. magister venerabilis rímek, tiszteletteljes vagy tisztelendő férfiúnak címez valakit, akit viszont magánál alacsonyabb tisztségűnek tart, illetőleg nem csak tart, hanem címez is. Tudomásom szerint Cornides volt az, aki rámutatott, hogy a levél szövege szerint egykorú, egy helyütt tanuló P. és N. a venerabilis kifejezés miatt Anonymusnak valami magas egyházi ranggal kellett bírnia (Cornides, Daniel: Vindiciae i. m. 158-61). Legutóbb Koszta L. a pécsi káptalan kapcsán a következőket írja: „A püspök katedrájánál csúcsosodó helyi társadalom hierarchiájában a kórus papjai által elfoglalt pozíciókat nevük mellé kitett vagy elmaradt titulusok is jelzik. A káptalani oklevéladás felelőse a lector volt, így ezen forrásokban előforduló titulusok az ő felfogását tükrözik. A székesegyház élén álló püspöknek a venerabilis pater, dominus megszólítás 361
