Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 4. szám - Vékony Gábor: Anonymus kora és korhűsége IV. (tanulmány)
Párizsban, de nem zárhatjuk ki azt, hogy más egyetemen is megfordult, esetleg még Olaszországban is, ha Kardosnak a bolognai hatásról szóló megjegyzésére gondolunk. Magyarországra visszatérve taníthatott valahol. Kérdés azonban, hogy melyik volt ez a magyarországi iskola? Már Konrad Heilig megpendítette azt - fenntartással ugyan -, hogy Anonymusnak valami köze volt Pannonhalmához (Heilig, Konrad: i. m. 58). Csóka ezt részletesen kísérelte bizonyítani, sőt még azt is felteszi, hogy a Gesta szerzője nem is tanult és tanított másutt, csak Pannonhalmán (Csóka J. Lajos: A latin nyelvű történeti irodalom i. m. 453 kk). Korábban láthattuk, hogy szerzőnk a magyarországi egyházi központok közül egyedül Pannonhalmát említi hangsúlyosan — akkor, amikor az egyházi központokat tudatosan nem említ. Valóban, ha azt olvassuk a Gestában, hogy Árpád és nemesei a Pannonhalma melletti Sabaria forrásából itatják meg lovaikat, majd Szent Márton hegyére fölmenve, Pannpnia szépségét látva, örvendeznek (SRH I. 99-100), akkor egy ilyen leírás mögött felcsillan a személyes élmény. Ne feledjük azonban, hogy szerzőnk egy hadjárat felvonulásában tekint körül a monostor hegyéről, ilyen személyes élménye sokaknak adódhatott, ahhoz nem kellett pannonhalmi szerzetesnek lennie. A Gesta jellemzői nem olyanok, amelyek alapján arra következtethetnénk, hogy azt egy világtól elvonult szerzetes írta volna. Másrészt láthattuk, hogy Anonymus valóban külföldi egyetemen (egyetemeken) járt - ez sem szerzetes volta mellett szól. Le kell tehát mondanunk arról, hogy P. mester a pannonhalmi monostor iskolájában tanított volna, bizonyára valamelyik káptalani iskola tanára volt. Hogy melyiké, arra egyelőre elégtelenek az adataink. Elindulhatnánk ugyan N, Miklós barátja nyomán, azonban sok a valószínűsége annak, hogy a fiktív levélben említett N nem is létezett (Csóka J. Lajos: i. m. 511). Van azonban a Gestának más része is, amelyben a szerző saját személyére utalhat. A 19. fejezetben szerzőnk azt írja, hogy Menumorouthoz, Bihar hercegéhez Usubuu-t, Szalók apját, valamint Velecet küldték (SRH I. 59-60). Ehhez hozzáfűzi a következőt: „... Velec, a cuius progenie Turda episcopus descendit”, vagyis Turda püspök Velec származéka lenne. E hely alapján többször fölvetették, hogy Turda püspök valójában azonos lenne P. mesterrel, a Gesta szerzőjével. Részletesen próbálta ezt bizonyítani Horváth J., aki Anonymust egyébként Péter győri püspökkel azonosította, szerinte még a Péter és a Turda név is ugyanazt jelentené (Horváth János: Acta AntHung. 18. 1970. 408. kk). A Velek névvel egyetlen egy esetben találkozunk az Árpád-korban, 1225-ben, amikor II. Endre megerősíti a borsmonostori apátságnak tett adományokat (RegArp. 420). Ebből az oklevélből megtudhatjuk, hogy az egyik adományozó, Bors ispán, Domonkos bán fia a király rokona, akinek felesége Velek dux leánya. E feltevés válóban megkapó. Hiszen Anonymus kiemelten szerepelteti Borsot, aki egyébként kun lenne, a honfoglalásban, mi több azt is közli, hogy Árpád, a fejedelem Bungernec (így a szövegben!) Bors apjának azt a földet adta, amelyet most Miskoucynak neveznek. Domonkos fia Bors pedig a Miskolc nemzetség tagja volt (Horváth János: i. m. 408-9). Domonkos bánt már III. Béla rokonának nevezi, igaz erről csak egy hamis oklevélből van adatunk (RegArp. 157). Az a körülmény azonban, hogy Anonymus kitüntető helyet juttat Borsnak a honfoglalásban (az egész Felvidéket vele foglaltatja el) arra utal, hogy szerzőnknek valami kapcsolata lehetett a Miskolc nemzetséghez. E kapcsolathoz nem tudunk többet hozzátenni. Kézai például ugyanilyen szeretettel emlékezik meg a Vasztély nemzetségről (a név így van: Vasztély-pusztát ma is ismeijük), holott semmilyen rokonságban nem állott velük (eltekintve attól, hogy lehetett balkézről való gyermek - ami sokat magyarázna). Bors kiemelt szerepét a honfoglalásban tehát nem kell rokoni kapcsolatként értelmeznünk. De nem kell azonosítanunk Turda püspököt sem Anonymusszal. Az előbbiekben láthattuk, hogy P. mester igazában egy XI. századi mű szerzőjeként igyekszik feltüntetni magát, ha tehát írásának korában bárki is lenne, akit - valami okon - Turda püspökként ismernek, leleplezné önmagát. Horváth J. megjegyzi, hogy a XII-XIII. században nem bibliai vagy keresztény nevet viselő püspökök neve, az eredeti pogány név nemzetségnév is lehet (Horváth János: Acta 358
