Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 4. szám - Lőrinczy Huba: A Lipótváros görbe tükre (Ambrus Zoltán dialógusregényei - Berzsenyi báró és családja; A Berzsenyi-leányok tizenkét vőlegénye; A Berzsenyi-dinasztia) (tanulmány)
ló-ironikus modalitásra, a jellem-, élethelyzet- avagy problémacentrikusságra és a tanító, didaktikus szándékra.10 Nem szerencsés viszont, mert a „rajz”, „tollrajz” megnevezés a karcolat műfajába sorolja, s akarva-akaratlan a tárcával, a novellával, a krokival rokonítja e jeleneteket,11 holott a karakterük - ha nem idegen is teljességgel a felsoroltakétól - mégis más, jól megkülönböztethetően egyedi. Akadnak oly kisepikái alkotásai Ambrusnak - több lehetséges példa közül a Szerelem címűt említjük12 —, amelyekben ugyancsak abszolút főszerephez jut a dialógus, elannyira, hogy a narrátori jelenlét csupán néhány kurta s jószerével semleges közlésre korlátozódik, ám így is egy világ választja el őket a Berzsenyi-epizódoktól, mi több: írt a szerző oly műveket is - Két öreg úr, Pál herceg nevelése, Pál herceg tűnődik13 stb. -, amelyeknek szce- nírozása, szedése a megtévesztésig azonos a bárófamíliát bemutató sorozatéval, poétikai minőségükben mégsem találkoznak vele. A Szerelem s a hozzá hasonlók műfaji jellemzőik okán egyértelműen novellák, az utóbbiak meg - ha úgy tetszik - valóban párbeszédes rajzok, pontosabb és szerencsésebb viszont, ha jelenetnek mondjuk őket. E miniatűr színjáték divatos és igen kedvelt színesítője volt a századforduló sajtójának. Terjedelmét a tárcarovat keretei szabályozták, nem hiányzott belőle a teret, a szituációt, a figurákat körvonalazó szerzői utasítás, rendszerint csattanóra futó cselekménye pedig villámgyorsan lepergett. Akár ha egy valódi színdarab valamely kiragadott jelenetét olvasnék.14 E pódiumra vajmi ritkán (s ha mégis, inkább csak a kabarékban) kerülő játék kezdeményezője avagy megteremtője természetesen nem Ambrus Zoltán, noha - a fönti három példa is igazolja - maga szintén a műfaj művelői közé tartozott. Kísérletező kedvét, alkotói invencióját épp az bizonyítja, hogy nem érte be egyes, önmagukban teljesülő jelenetek szerzésével, hanem az önelvűséget és a folytonosságot egyszersmind involváló minőséget, relatív totalitás benyomását keltő, összefüggő párbeszédsorozatot, ún. dialógusregényt teremtett a Berzsenyi-famíliáról. Ez az az újdonság, amaz „új genre”, amelyre Riedl Frigyes levele valójában utalt,, s ez az a műfaj, amelyben Ambrusnak hamarosan követői is akadtak, Herczeg Ferenc pl. Andor és András c. művével. Molnár Ferenc viszont nem írt dialógusregényt. Ő a mindvégig párbeszédre épülő novella típusában „utánozta” Ambrust, Muzsika című, 1908-ban megjelent kötetének egynémely darabjai is ezt tanúsítják. A dialógusregény műfajának két változatát tartja számon a roppant gyér szak- irodalom.15 A filozofikus variáció az egyik, a másik a drámához közelítő. Egyiknek is, másiknak is „Lényege - mind külső formáját illetőleg, mind kompozícióját tekintve -, hogy szövege nagyrészt vagy kizárólagosan párbeszéd.” Előbbit, a filozofikus típust kivált a felvilágosodás kedvelte és művelte, nagyszerű példa rá Denis Diderot két regénye, a Mindenmindegy Jakab meg a gazdája, továbbá a Rameau unokaöccse. Ambrusnak - noha franciás műveltsége és érdeklődése közismert - nem volt köze ehhez a típushoz. Az ő három epizódlánca „... inkább a drámához közelít, de a drá- maiságnak csupán külső formáit megőrizve”. A Berzsenyi-regényeknek is jellemzőjük, hogy végig a szereplők párbeszédére épülnek, a jelenetek élére illesztett, rendezői utasítást imitáló szövegek pedig állhatnak egy-két kurta, a helyszínt, a környezetet kopár szavakkal jelző mondatból (ilyen, hangnemükben is jószerével semleges „bevezetők” főként a trilógia első és utolsó kötetében találhatók), de akadnak hosszú, érezhető gonddal, s nem annyira az eligazító konkrétumok, mint inkább a szatirikus modalitás kedvéért kidolgozott „előjátékok” is. Álljon itt példának ez utóbbira A Berzsenyi-leányok tizenkét vőlegényé bői a XV. („Egy csöndes zugban” című) epizód „nyitánya”: „- A Berzsenyi-palota úgy ki van világítva, hogy az egész Nádor utca fényben úszik. A Fürdő utcától az országházig hármas kocsisor. A portás ünnepi díszben: Dzsingisz kán süvegével és jogarral. A fogatok a kapun úgy járnak be és ki, mint a cselédek a krájzlerbolt lépcsőjén. Benn nagy estély, cigánnyal. Az új idők találmányaival megkorigált ezeregyéj. Majdnem az összes termek tárva. A táncteremben és a körülötte lévő helyiségekben akkora emberár hömpölyög, aminőt csak nagy hazafiak 342
