Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 4. szám - Hamvas Béla: Óda a huszadik századhoz (esszé)

fel először. Abban, hogy a cipőt felhúzzuk, mindnyájan megegyezünk. Az eltérés ott kezdődik, hogy egyesek a cipőt először jobb lábukra, mások bal lábukra húzzák fel és mindketten meg vannak győződve róla, hogy ez így nemcsak helyes, hanem aki másképpen csinálja, az rossz ember és minden baj oka. Értsük meg jól. Ezek nem elvek. Ezek messze az elvek előtt vannak, vagyis csaknem primer realitásoknak lehet nevezni őket. Semmiféle elv nem szól arról, hogy mi helyesebb, a cipőt először a jobb lábra, vagy a bal lábra felhúzni. Ezek, majdnem azt merném mondani, már a monomániás kísértet- sugallatok körébe tartoznak s így a legmagasabbfokú realitások. A jobb láb pártiak biztosan, sőt még ennél is sokkal biztosabban tudják, hogy a cipőt először a jobb lábra kell felhúzni, mert valahányszor bal lábukra húzták fel, abból mindig nagy baj lett. A bal láb pártiak az ellenkező tapasztalatot tették. A különös azonban az, hogy erről egyik sem beszél, sőt nem is hajlandó beszélni. A bizalmatlanságnál, amelyet egymással szemben tanúsítanak, csak egymás iránt tanúsított gyűlöletük nagyobb.

A plankton az a lény, aki az emberiség egyik legnagyobb alternatívájából magát kivonja, állást nem foglal és úgynevezett alsó megoldást csinál (Lösung nach unten), vagyis a dolgot nem lépi át, hanem előle visszavonul és érintetlenül hagyja. Mainapság alkalmazott módszerek: kártya, korcsmázás, bélyeggyűjtés, gramofonozás, mozi, vezércikkolvasás stb., stb. A plankton az az ember, aki nem tudja elképzelni, hogy a baedeckerrel és a menetrenddel leül, papirost, ceruzát vesz és egy délután a legnagyobb útitervet építi fel Velencén át Rómába, Alexandriába és a Szentföldre. Inkább beáll a társasutazók közé és sodortatja magát a többivel. A plankton mindig a legkisebb ellenállás irányába mozog, a reklám, a propaganda irányába. A plankton a cipő felhúzásának nagy problémája elől visszavonul a skatulyagyűjtésbe és ezzel feladja a harcot, hogy szabadon dönthessen afölött, ma reggel melyik lábára húzza fel a cipőt először.

Az utolsó szekta

A qualmikiánus a század botrányának kellős közepén lépett fel és a következő igen érdekes világnézeti ajánlatot tette nekünk: a világ egy, - ez az egy világ anyag, - mindnyájan az anyagi világ törvényei alatt élünk, - szabadság, lélek nincs, - Isten a papok találmánya. A qualmikianizmus nagyszerű erői persze nem tévedéseinek újságában vannak, mert ezek olyan régiek, mint maga az emberiség, hanem abban a következetes harci lendületben, amellyel tanai mellett állást foglal és támad. Ezzel újból felfedezte és hangsúlyozta azt a világtörténeti igazságot, hogy a támadónak a védővel szemben mindig előnye van - amely igazságot most a legutóbbi háború alatt is alkalmunk volt többször is tapasztalni -, mert a támadófegyverek mindig tökéletesebbek a védelmi fegyvereknél, a támadás háborús technikája mindig sokkalta tökéletesebb, mint a védelmi békés technika. Akár sajnos, akár nem, így van.

Sokan mások előttem is gyanút fogtak már, hogy a qualmikianizmus igazi lényege nem világnézet és nem tudomány, hanem tulajdonképpen vallás. A magam részéről én csak egy lépéssel megyek tovább, amikor annak a gyanúmnak adok kifejezést, hogy a qualmikianizmus a középkori katholiciz300