Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 3. szám - Csűrös Miklós: Lengyel Balázs: Visszatérés (kritika)

rep: ezeket és a hozzájuk közeli értékeket preferálja. Az életképszerű, az anekdotikus, a humoros-ironikus, a kifejtve magyarázó, analitikus törekvésű poétikák nem érintik meg olyan eredendően, mint az előbb soroltak. Nem érzéketlen a szenzuálisan megjelenített életörömök iránt, de világképe leginkább a kellő tágassággal értelmezett egzisztencializmussal rokonítható.

Kassák, a Nyugat és az Újhold: ezek a 20. századi orientációját meghatározó pontok, s az időrendben azért került előre ezúttal az Adyék vezette költői forradalomhoz képest mégis néhány évvel később kibontakozó avantgárdizmus mestere, mert a Nyugat-mozgalom Lengyelt nemzedéki többrétűségében érdekli, s ha a második némileg kevésbé, de a harmadik nemzedék legalább olyan fontos a számára, mint az első, sőt az Újhold közvetlen előzményeként még fontosabb is. Nagy nyomatékot kap nála az 1945 utáni néhány év irodalomtörténeti jelentősége, sokféle értéknek utat nyitó pluralizmusa, és tartós traumaként rögzítődik benne az a politikailag, morálisan, gyakorlati intézkedésekben is megnyilatkozó agresszió, amelyik magasabb szinten Lukács György és Révai József, sokkal durvább változatban Horváth Márton és társai működéséből származott. Igaza van indulatában, több nemzedéknek a bőrére ment a dolog; szó szerint idézhetnénk a Kassák-, a Babits- és a Babitsot követők ellen intézett, feljelentés számba menő támadásokat, a Válasz körét sem hagyva számon kívül. Reakciósoknak, epigonoknak nevezte őket a zsurnalisztikus pártkritika. Ez a történelmi mozzanat paradox igazságszolgáltatással, a rossznak jóra fordításával megerősítette mintegy Lengyel Balázs és köre szellemi pozícióját, ellenzéki lendületet adott irányuknak, s olyan kikerülhetetlen igazság megfogalmazására késztette - joggal és főleg őket -, mint például hogy az ötvenes években (leginkább 53-54-ig) még a korszakos újítók is nem kis részben a kiszorításoknak illetőleg a kiszorítottak, a hallgatásba kényszerítettek hiányzó jelenlétének köszönhették azt a kivételesen zengő akusztikát, amely éppen az ő szólamukat erősítette föl. E megközelítésmódnak legföljebb az a veszélye, hogy a történelmi igazságtalanság jóvátételének a szándéka olyan alá- és fölé- értékeléseket szuggerálhat, melyeket az idő próbája kikezdhet. Kelletlenül, de a konkrétság célzatával említem itt a tárgyát alighanem aránytalanul túlbecsülő Ellen-Ae- neís c. dolgozatot.

Ráismerünk a kötet lapjain a polemikus Lengyel Balázsra. Sznobisztikus nézetek ellenében szívesen veszi védelmébe a „könnyebb” műfajokat, a detektívregényt olvasó Babitsra hivatkozik a lektűr védelmében, de mindig érezteti azt a különbséget és a distinkció szükségét, amelyet az igényes bírálatnak képviselnie kell, akármilyen eltérő műfajokhoz tartozó alkotásokat mérlegel. „A jó és a talmi közötti különbséget nemcsak életműben, kicsiben is fel lehet ismerni. Mérni lehet, igenis, prózaírót és költőt egyaránt, megfigyeléseinek gazdagságán, eredetiségén, életlátása egyéni tulajdonságain, közhelyektől, banalitásoktól, ismert receptektől való tartózkodásán, mondatformálásának művészi evidenciáján, hitelén.” Ezek a mondatok bármilyen kritika-pedagógiában idézhetök lennének, hiszen arra figyelmeztetnek, hogy szakmánkat az analfabétizmushoz hasonlítható hozzá nem értés, a fölkészületlenség, a rossz értelemben vett dilettantizmus fenyegeti. Lengyel hozzászólt az új középiskolás generációk irodalmi tudatát netán évtizedekig alakítható koncepcióval kapcsolatos, tisztázó szándékú vitához. Elismeri, hogy módszertani berzenkedésétől függetlenül „a célokat illetően közös oldalon áll” a bírált tankönyvek íróival, főleg abban, hogy a pártos világnézet szempontjai helyett az irodalmi érték megközelítése és átadása a céljuk. Mindazonáltal sok igazság van abban, amit bizonyos divatos irodalomelemző irányzatok fölöslegesen túlbonyolított terminológiájáról ír, megvédve a magvas, pontos és cirkalmatlan esszéstílus nálunk oly rangos írói hagyományát. Hosszú kiadói munkája tanúsítja - emlékezetes műveken kívül -, hogy szeretettel párosuló pedagógiai hozzáértés vezeti az ifjúsági irodalom elméletének és gyakorlatának megítélésekor. Idevágó vitaindító előadása (Miben azonos, miben más?) gondolatébresztésnek és megérlelt tapasztalatok ösz- szegezésének egyaránt kitűnő.

283