Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 3. szám - Esterházy Lujza: Szívek az ár ellen (Utolsó fejezet - A sztálini táborok áldozatai) (visszaemlékezés)
szeptemberében vissza kellett mennem Párizsba kenyérkereset céljából. Egy ideig Doblhoff Lily barátnőm szerkesztőségében dolgoztam. 1951-ben a Magyar Menekültek Bizottságában lettem titkárnő, E. Gacser atya elnöklete alatt s így mint fizetett alkalmazott a betegbiztosítási lehetőséget is megkaptam. Boldog voltam, mert ebből a kis fizetésemből még arra is futotta, hogy édesanyámnak zsebpénzt küldjék Montrésorba. A hivatalunkat számos magyar menekült kereste fel és elnökünkkel és a négy beosztott munkatárssal igyekeztünk tolmácsként és tanácsadóként segítségükre lenni. Kollégáim maguk is menekültek voltak, akik Rákosi terrorja elől kerestek itt menedéket. Mindegyiküknek volt börtönben vagy büntetőtáborban sínylődő közeli hozzátartozója. Sajnos kiszabadításuk érdekében tehetetlenül álltunk szemben. 1951-ben Alice unokahúgomat és édesanyját sok más budapesti családdal együtt vidékre telepítették ki, ahol nyomorúságos körülmények között éltek. 1952-ben Alice-t letartóztatták, előbb Budapesten a Mosonyi utcában tartották fogva, majd a mélykúti internálótáborba vitték. 1953 márciusában meghalt Sztálin. Néhány hónap múlva a szovjet diktátor utódai nyilvánosan elítélték kegyetlen politikai és igazságügyi rendszerét. Ennek a hírnek hallatára édesanyámmal reménykedni kezdtünk, hogy a kommunista uralom ezután Magyarországon és Csehszlovákiában is humánusabb lesz, ami János ^s Alice sorsának javulásához is fog vezetni. Magyarországon Nagy Imre lett a miniszterelnök. Humánus intézkedéseket akar érvényesíteni a rezsimben. Feloszlatja a büntetőtáborokat. Sok fogoly visszanyeri szabadságát. így Alice is kiszabadul. Budapestre visszatérve gyári munkásként helyezkedik el. Csehszlovákiában a sztálinisták nem engedték ki a hatalmat a kezükből egy percre se. Mint Magyarországon, ott is folytak a koncepciós perek. Mindkét országban nem csak az osztályellenségnek minősítetteket, hanem a kommunistákat is likvidálják. Mindennek ellenére Mariska tovább is kopogtat a prágai hatalmasok ajtaján és könyörög, hogy legyenek részvéttel János iránt, engedjék meg közkórházi gyógyítását, mert ereje egyre fogy. Mariska most már egészen egyedül maradt igyekezetével, hogy Jánost megmentse. Férjét, Ferencet kiutasították Csehszlovákiából és már két évvel ezelőtt Dél-Afrikába, testvéréhez utazott, abban a reményben, hogy onnan tudja majd segélyezni családját. Priesender Emil 1952-ben meghalt. Mariska újlaki otthonát, melynek megvételéhez 1949- ben Párizsból hozzásegítettem, az újlaki Nemzeti Tanács ennek ellenére kisajátította és most gyermekeivel összezsúfolva egy falusi ház penészes falú szobájában él. Azt, hogy Jánost látogathassa és csomagot küldhessen, régi hű barátok adománya teszi lehetővé. Eladogatja utolsó megmaradt értékeit is, hogy Prágába vagy Pozsonyba utazhassák János mentése érdekében. 1954 novemberében Jánost a rocovi börtönben éri el az örömhír, hogy Alice lányának sikerült kijutnia Magyarországról és végre biztonságban van Bécsben Esterházy László unokatestvérünk családjában. János végtelenül boldog. Kislánya bátorsága büszkeséggel tölti el, hősi és bravúros kijutása miatt. Alice-szal kilencévi elszakítottságután találkozom újra. Elragadóan bájos lány lett belőle. Mariska közli véleményemet róla Jánossal, aki viccelődve 204
