Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 3. szám - Esterházy Lujza: Szívek az ár ellen (Utolsó fejezet - A sztálini táborok áldozatai) (visszaemlékezés)

levegőbe és eltűnik a kedves arc. Néhány perc múlva átgördült a vonat a marcheggi hídon, melyen keresztül édesapám hozta őt Krakkóból új hazájába.

Párizs, 1948. szeptember 8. Érte mentem az állomásra s egyszerre ott állt előttem Maminkénak becézett anyám, mosolygó szeme mint két kis napocska, fekete mellényes fehér blúzával olyannak tűnt, mint a hosszú úttól elfáradt kis öreg fecske.

Néhány napot együtt töltöttünk Párizsban, azután Anna nénénk ölelő karjai fogadták Montrésorban. Ebben a régi és vendégszerető családi fészekben találta meg édesanyám öreg napjaira az utolsó menedéket.

A szerető környezetben és a jó ellátás hamar felerősítette és szemmel láthatóan helyreállt régi egészsége. Két hónapig szándékoztam mellette maradni s utána akartam újra állás után nézni. Édesanyám azonban novemberben hirtelen nagyon beteg lett. Toursból jött hozzá egy jó nevű orvos, aki súlyos szívbajt állapított meg és teljes nyugalmat rendelt hosszú távon. Anna néném ezért arra kért, hogy legyek ápolója édesanyámnak addig, míg fel nem gyógyul.

Boldogan fogadtam el ezt az ajánlatot, így megélhetési probléma nélkül a háziak gondján is enyhítettem. Addig is míg visszatérhettem Párizsba, szobámat átadtam unokatestvéremnek, J. Tarnowskinak.

A karácsonyt meghitten ünnepeltük édesanyámmal és az otthoni karácsonyokat idéztük fel.

1949 újév napján szomorú hír érkezett Pozsonyból, jótevőm és régi barátom, Sumbal professzor meghalt. Karácsony előestéjén szívinfarktus vitte el saját klinikájában.

Édesanyám egészsége lassan javult. Már kiülhetett a fotelbe néhány órára. Leveleket írt és sokat olvasott. Én meg, hogy a gépeléssel ne zavarjam, kézzel másoltam át könyvemet a fogalmazványról. Fejezetről-fejezetre olvastam fel belőle édesanyámnak és órák hosszat beszélgettünk a régi emlékekről.

Közben figyeljük a Magyarországról szóló rádióhíreket. A Jaltai Egyezmény óta Rákosi Mátyás a kommunista párt főtitkára híven viszi keresztül a sztálini intézkedéseket. A politikai rendőrség, az ÁVO teljesen az NKVD mintájára alakul meg, és számtalan embert tüntet el és tart titkos helyeken. A magyar kormány tagjait is letartóztatják. A deportálás elől Nagy Ferenc miniszterelnöknek és Varga Bélának, az országgyűlés elnökének sikerül nyugatra menekülnie. Mindszenty bíborost az 1948-as karácsonyi ünnepek után tartóztatta le az ÁVO, hazaárulás vádjával. 1949 februárjában kellett megjelennie a budapesti népbíróság előtt. A börtönben eltöltött hat hét utáni, a sajtóban mutatott fényképeken, Mindszenty a felismerhetetlenségig lesoványodva, réveteg tekintettel ül az őt hipnotizálni látszó őr mellett. A „vallomását” is mutatták a lapok, melyben beismeri széteső, nyelvtani hibákkal teli írással, hogy vissza akarta hozni a monarchiát az amerikaiak segítségével. Ez a vasakaratú ember többé nem ura az idegeinek. Olyan, mint akit megfosztottak személyiségétől az NKVD által kitalált „tudományos módszerekkel.” A népbíróság életfogytiglani fogházra ítélte Magyarország hercegprímását, valamennyi vádlott-társával, köztük unokatestvéremmel, herceg Esterházy Pállal együtt.

1948 óta rengetegen menekültek el Magyarországról nyugatra, rettegve az ÁVO-tól. így, mint annyi más fiatal, unokaöcsém János is kiszökött Ma197