Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 2. szám - Vigh Károly: Nagy Ferenc emlékiratairól (esszé)

vesztesek oldalára került, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság révén még kevesebb szuverenitással rendelkezett, mint pl. Csehszlovákia, vagy Lengyelország. És mégis: a demokratikus, masaryki hagyományú Csehszlovákiában a háború utáni első szabad választásokon a Csehszlovák Kommunista Párt került ki győztesen és Gottwald személyében kommunista vezető lett a miniszterelnök. Igaz ugyan: teljesen reménytelennek tűnő feladatnak látszott a siker reményében szembehelyezkedni a sztálinista világhatalom és rákosista helytartóinak a legkülönbözőbb eszközöket igénybe vevő elnyomó apparátusával. Ilyen súlyos politikai feltételek közepette szinte szükségszerű, hogy Nagy Ferenc követett el politikai hibákat. Ezt ő maga is nyíltan megírja, amikor pl. a koalíciós korszak egyik legkiélezettebb belpolitikai eseményéről szólva, önkritikusan megállapítja: „Első súlyos tévedésem, hogy eltűrtem a Baloldali Blokk megalakulását.” (254. old.) Ugyanis már akkor kiderült, hogy a Blokk létrehozását Moszkva kezdeményezte, és habár Keresztury Dezső kultuszminiszter személy szerint kivonta magát a baloldali koalíció hatása alól, a párt centruma, Veres Péterre1 az élen, valamint a balszárny vezetője, Erdei Ferenc befolyására a Nemzeti Parasztpárt is elkötelezte magát a blokk-politika mellett.

Ha beletekintünk a memoárnak azokba a fejezeteibe, amelyek a Szövetséges Ellenőrző Bizottság tevékenységével foglalkoznak, nem csupán azok a részek érdemelnek figyelmet, amelyekből kiderül az MKP és a szovjet hatalom közti összjáték a szabadon és demokratikusan megválasztott parlament és kormányzat megdöntése érdekében, hanem azok a tények, amelyekből az is megállapítható: mennyire tehetetlenül nézték az angolszász hatalmak Moszkva budapesti helytartóinak a garázdálkodásait. A SZEB angolszász tagjai nem voltak képesek megakadályozni a szovjet jogsértéseket, amelyek közé tartozott pl. a Kisgazdapárt főtitkárának, Kovács Bélának a szovjet hatóságok által történt letartóztatása és Szibériába hurcolása.

Ezzel függ össze - ezért említjük —, hogy a magyar olvasó az első koncepciós perre: az ún. Magyar Közösség „összeesküvésére” vonatkozó információkat is bőven találhat Nagy Ferenc memoárjaiban. E per fővádlottjának, Arany Bálintnak az utolsó szó jogán elmondott nagyhatású beszédét is a nyugati magyar emigráció adta ki. Ezek az események Nagy Ferenc fizikai és idegi erőállapotát is nagyon megviselték. Ugyanis egyéves miniszterelnökségének idejéről ő maga így ír memoárjának II. kötetében: „Ez az egy esztendő zsúfolva volt gondokkal és keserűséggel. Emberileg többet szenvedtem ez alatt az egy év alatt, mint gyermekkorom nyomorúságától a börtönig vagy a bujdosásig. Naponta küzdenem kellett a kommunisták és a Szovjet elnyomó törekvései ellen, és naponta magyaráznom kellett híveimnek politikai lépésem okait. Testileg és idegileg egyaránt el voltam fáradva. Lesoványodtam, legyengültem az éjszakánként is kínzó gondoktól. De egyéves kormányzásom eredményein büszke öntudattal tekinthettem végig. Magyarországot ezeréves történelme során többször érték hasonló csapások, mint a második világháború elvesztése. De nincs a történelemben olyan esztendő, amely annyi emelkedést mutathatna fel, mint a vesztett háború utáni második esztendő, az 1946. év. A magyar nép hallatlan erőfeszítései, csodálatos szorgalma, élni akarása és hallatlan áldozatkészsége mellett ezek az eredmények jórészt annak tulajdoníthatók, hogy egész esztendőn át küzdöttem a mesterségesen támasztott válságok ellen, és sikerült biztosítanom a belső békességnek azt a mértékét, amelyben alkotómunkát lehetett végezni. Hitvány felelőtlenség volt ezeket az eredményeket örökös mesterséges válságokkal hátráltatni.” (109-110. old.)

Amikor Nagy Ferenc 1947 tavaszán a svájci mezőgazdasági kultúra tanulmányozására - feleségével együtt - kiutazott, akkor még nem sejthette, hogy már nem térhet vissza Magyarországra. Hetek múlva egy Budapesttel - Balogh páterrel -lefolytatott telefonbeszélgetésből derült ki, hogy szovjet részről azzal vádolják: tudott a magyar közösségi „összeesküvésről”, aminek következtében Szviridovnak, a SZEB elnökének utasítására Kovács Bélát letartóztatták, majd a Szovjetunióba hurcolták. Miután Nagy Ferenc felismerte, hogy a szovjet hatóságok valójában meg akartak

189