Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 2. szám - Vigh Károly: Nagy Ferenc emlékiratairól (esszé)

olyan kedvezőtlen körülmények között kellett írnia a memoárját, hogy úgyszólván alig állt rendelkezésére valamiféle alapvető forrás, amelynek segítségével a köztörténet adataira támaszkodhatott volna. így sok tekintetben csak az emlékezetére hagyatkozhatott. Ebből következik, hogy kisebb tévedések becsúszhattak a kéziratba. Ilyen pl., hogy Baranya megyéből nem 7, hanem Pécsről és Baranyából összesen 15 képviselő került be az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe (97. old.). Az már viszont szemléleti kérdés, hogy Nagy Ferenc kissé lebecsüli a Szabad Szó című hetilap jelentőségét (112. old.), amely előbb Szabó Pál, majd Bajcsy-Zsilinszky Endre főszerkesztésével rendkívüli népszerűségre tett szert a második világháború éveiben a magyar parasztság soraiban.

Az emlékirat értékelésekor azt is figyelembe kell vennünk, hogy a hatelemis parasztpolitikus, aki svájci útjáról már nem térhetett többé vissza Magyarországra, 1947-ben, amerikai emigrációja kezdetekor mindössze 44 éves volt, ami egy közéleti pálya esetében még inkább a pályakezdet éveinek felel meg. Nagy Ferencnek nem adatott meg, hogy valóban érett, nagyformátumú államférfiúvá fejlődjön hazájában, holott ezekkel a képességekkel gazdagon rendelkezett. Későbbi amerikai élete alapján bizonyíthatjuk, hogy pályája nyilvánvalóan csak felfelé ívelhetett volna. A Kisgazda- párt külügyi osztálya vezetőjének, Csicsery-Rónay Istvánnak köszönhetően - aki az amerikai emigrációjában az Occidental Press nevű kiadót hozta létre, még a 70-es években kiadta magnókazettán Nagy Ferenc különböző témájú visszaemlékezéseit. Ezen szerepel az emigráns politikusnak a nemzetközi jelentőségű bandungi értekezlettel kapcsolatos szerepe. 0, az Amerikában emigrációs éveit töltő magyar politikus, felismerte a harmadik világ szervezkedésének a jelentőségét és ő vette rá az amerikai State Demartement-et arra, hogy ne forduljon szembe ellenségesen az indiai Nehru kezdeményezésével, mert akkor az USA elszigetelődik a függetlenné vált ázsiai és afrikai országoktól. Fellépésének eredményeképpen azt is elérte, hogy mint a Nemzetközi Parasztunió egyik vezetője, akinek széles körű kapcsolatai voltak a harmadik világ vezetőivel, a bandungi konferencia vezető hatalmainak a figyelmét felhívta a Szovjetunióból fenyegető „újkolonializmus” veszélyeire. Nagy Ferenc az 1955-ben lezajlott konferenciát megelőzően Manilában és Bandungban járva - mint a világsajtó hírül adta - nem csupán tárgyalt a harmadik világ neves vezetőivel, hanem felhívást is intézett a mintegy 33 ország vezető politikusaihoz, amelyben kifejtette, hogy a régi gyarmatokkal együtt az új szovjet kolóniákat is fel kell számolni Kelet-Európábán. A bandungi konferencia tehát - neki köszönhetően - mindenfajta kolonializmust, így a szovjet gyarmatosítást is elítélte.

Nagy Ferencnek a későbbi pályafutásával kapcsolatban azért kellett kiemelnünk a „bandungi intermezzó”-t, hogy lássuk: mit vesztett országunk az ő kiiktatásával a politikai életből és általában milyen következményekkel járt a kommunista hatalom- átvétel a magyar politikai elit szétzúzása szempontjából. És itt ne csupán a kisgazdapárti vezetőgarnitúrára gondoljunk, amelynek Nagy Ferenc egyik képviselője volt, hanem a Bibó Istvánokra, Kéthly Annákra, Pfeiffer Zoltánokra és társaikra, akik nélkül szegényebb lett közéletünk és akiknek ilyen, vagy olyan módon történt félre- állításával az ország s a nemzet évtizedekig a sztálinizmus és a posztsztálinizmus útját volt kénytelen járni.

E nem elhanyagolható kitérő után visszatérve Nagy Ferenc memoárköteteire, azt mindenképpen figyelembe kell vennünk, hogy bármennyire is egyik főszereplője volt a háború utáni koalíciós éveknek, nem tudhatott mindenről, így pl. nem rendelkezhetett azokkal az információkkal, amelyek részben még ma is csak a szovjet és a magyar titkos archívumokban találhatók. Ez a körülmény természetesen sok esetben bizonyos gátat szab közlései teljességének, hitelességének. Azt is tekintetbe kell vennünk a memoáríró védelmében, hogy Magyarország volt az egyetlen állam a szovjet befolyás alá került régióban, ahol az első szabad választásokon, 1945. november 4-én a polgári pártok abszolút többségre tettek szert. Ráadásul mivel Magyarország a

188