Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 2. szám - Borbándi Gyula: Püskitéka (esszé)
Pozsgay és Bíró kiválása pártjuk vezetéséből és közösségéből mind a két szervezet vesztesége. Egyik sem ugyanaz többé, mint volt azelőtt..Az MSZP-ben gyengülni fog a nemzeti érdekeltség, az MDF-ben a népi elkötelezettségvKövetkezésképpen az előbbi alkalmas koalíciós partnerévé válhatik olyan csoportosulásoknak, amelyekhez sok szál köti, de a közeledést éppen Pozsgay személye akadályozta, a másikban a mérleg nyelve tovább mozdul a keresztény-demokrácia irányába és az alapításnál még érvényesült népi-keresztény-liberális egyensúly további megbomlásával fenyeget. Bíró Zoltánra is érvényes immár, amivel vigaszként és reményként az egy év előtti beszélgetőpartneréhez fordult az interjú végén: „...néhányan, s Te személy szerint az országnak hiányoznátok, ha nem lennétek benne az elkövetkező döntések folyamatában. Am lehet, hogy most megint az értékvesztések és egy ellenkező előjelű kontraszelekció időszaka jön. Nem azokat kell sajnálni akkor, akik majd így kimaradnak, hanem azokat - magát az országot -, akiknek hiányozni fognak a kimaradottak, a kivetettek. Én azt sejtem, tudom, hogy rövid ideig fog tartani ez a szakasz, hamar jelentkezik majd az emberi értékek, a tapasztalat, a politikai értelmesség hiánya. Ha majd újra szólít akkor a történelem, készen leszel-e újra az újabb szerepvállalásra?” Válasz erre nem érkezett. Vajon válaszolna-e ma a megkérdezett és a kérdező? * Furkó Zoltán elévülhetetlen érdeme, hogy az utókor elé tárta Márai Sándor életének végső szakaszát, a kaliforniai San Diegóban élő írónak á felesége halála utáni magányos életét. Megtette, ami nyugati magyar újságírónak nem jutott eszébe, vagy amire - ismerve Márai elzárkózását és iszonyát a külvilággal való érintkezéstől - nem mert vállalkozni. A budapesti rádiós viszont volt annyira kitartó, szívós és makacs, hogy megtudjon mindent, ami Márai San Diegó-i élete és írói múltja felvázolásához szükségesnek látszott. 1988 nyarán felkereste otthonában, többször beszélt vele, szemügyre vette a környezetét és hangszalagra mondatta a régi emlékeket. Ehhez írásos dokumentumokat csatolt, interjút készített Jáky János ügyvéddel, az író Budapesten élő unokaöccsével és örökösei egyikével, valamint Farkas Ferenc zeneszerzővel, aki operát írt az „Egy úr Velencéből” című színpadi játékból. Az anyagot levelekkel, Márai-szövegekkel és San Diegóban készített fényképfelvételekkel egészítette ki. így állt elő a Márai Sándor üzenete című tetszetős kis kötet, amely nemcsak fontos irodalomtörténeti adalékokat tartalmaz, de olvasmánynak is rendkívül színes és élvezetes. Magyarországon megindult a Márai-művek megjelentetése. Részben a régiek újranyomása, részben azok kiadása, emlyeket az író nyugati emigrációja évtizedeiben írt. Az irántuk megnyilvánuló érdeklődésnek már most is számos jele van, de elképzelhető, hogy a kiadások rendszeressé válásával és megfelelő hírveréssel a száműzetés termésének tekintélyes olvasóközönsége támad. A közönség pedig sok személyes természetű kérdés és adat iránt érdeklődni fog. Furkó Zoltán munkája tehát keresett olvasmánnyá válhatik. * Az imént érintett öt könyv csak egy töredéke Püski Sándor másodszori hazai kiadói tevékenységének. Az 1991. február 4-én nyolcvanadik születésnapját ünneplő kiváló kortársunknak aligha kívánhatunk a jó egészségnél és a töretlen munkakedvnél többet, mint ugyanolyan tartós sikert és irodalomtörténeti jelentőséget a Püski Kiadónak, mint amelyet elődje, a Magyar Élet Könyvkiadó kivívott. 172
