Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 2. szám - Vékony Gábor: Anonymus kora és korhűsége II. (tanulmány)

a „Gesta hungarorum” „eredetéről”, s annak „szerzőjéről” tájékoztatta volna olvasóit (mást nem tehetünk fel), az a különös helyzet áll elő, hogy a bevezető mondatban egyszerre szól a tervezett előszó szerzője a „nevezett P-ről”, s ugyanakkor már P. a Gesta írója „mutatja be” magát. Ezt a zavart eltüntetendő is vakarni kellett az la oldalra írott szöveget, amit aztán változatlanul, de már címlapszövegként az lb oldalra írtak.

Bárhogyan is vélekedünk minderről, az kétségtelen a fentiekből, hogy Anonymus Gestájának jelenleg ismert kézirata a szerzőtől származik, azt tudatosan töredékesnek szerkesztette meg, ezen a szerkesztésen még írás közben is változtatott. A kézirat keletkezése pedig a XIII. század hetvenes éveire tehető, azaz ugyanarra a korra, ahová Anonymus korábban részletezett korhű adatai is.

Ettől eltérően a „szerző” egészen más időpontot ad meg arra vonatkozóan, hogy mikor keletkezett munkája, „quondam bone memorie gloriosissimi Bele regis nótárius” a néhai jó emlékű, dicsőséges Béla király jegyzőjének mondja magát. Nem „Bele secundi, tertii, quarti”, hanem egyszerűen „Bele regis”. Ez a körülmény, hogy Anonymus a király neve mellé nem teszi ki, hányadik ilyen néven uralkodó volt (s ugyanez a helyzet András király esetében is Anonymusnál) már Katona Istvánnál annak bizonyítéka volt, hogy itt csak I. Béláról lehet szó (Katona, S.: História Critica. Pestini 1778. 8). Katona érvét Comides Dániel azzal utasítja vissza, hogy az oklevelek nem jelölik, hogy melyik András vagy Béla királytól származnak, Rogerius sem IV. Béláról szól a Siralmas énekben, sőt Andreas Ungarus, aki 1271-72-ben megírta Anjou Károly itáliai hatalomrajutásának történetét, szintén sorszám nélkül említi IV: Bélát (Cornides, D.: Vindiciae i. m. 37-8). Az Anonymusnál fellelhető egyéb adatok alapján persze enélkül is eldőlt, hogy a Gesta szerzője nem lehet I. Béla jegyzője, Comides megjegyzéseire mégis azt kell mondanunk, hogy az oklevelekben - ha nem is gyakori - de igenis előfordul, hogy kiírják az uralkodói sorszámot, másrészt Kézai is Ladislao tertio, III. Lászlónak ajánlja művét (Kun Lászlót akkor így számozták). Rogerius és Andreas Ungarus pedig mégis csak „külföldiek” (az egyik valóban idegen, a másik idegenbe szakadt). A Gesta szerzője azonban mással is megtámogatja, hogy I. Béla jegyzője „volt”. Mint arra már Katona rámutatott (i. h.) a Névtelen jegyző I. Béla előtt minden királyról megemlékezik, utána pedig egyikről sem. Cornides szerint persze ez sem érv (mármint I. Béla kora mellett), mert hiszen Anonymus munkája töredékesen maradt ránk, s egyébként is ilyen alapon Pray Györgyöt II. Miksa-kori történetírónak kellene tartani, mert az Annales Veteresben nála későbbi uralkodóról nem tesz említést (Cornides, D.: Vindiciae i. m. 34-5). Csakhát Anonymus nem Pray, mert mégis egy középkori író, aki nemcsak az összes királyt említi I. Bélával bezáróan a Gestában, hanem Almostól kezdve az összes fejedelmet is, amelyet a középkori magyar történetírás (ill. köztudat) „kodifikált”. Almos a Prológusban, s azután is szerepel, Árpád c. 4 és kk., Zulta c. 50 és kk, Tocsun c. 55 és kk, Geysa c 57, és aztán a királyok: István cc. 24, 27, 57, Péter c. 15, Aba Sámuel c. 32, András c 15 és végül Béla a Prológusban. Egy ilyen fejedelem-, illetve királyfelsorolás mellett aligha lehet Miksa császárral érvelni. Nagyon is tudatos Anonymusnál, hogy csak azokról tesz említést, akik I. Béla koráig éltek, ahogy egy ilyen tudatos eljárás más vonatkozásban is megfigyelhető a Gestában. Győry J. figyelt fel arra, hogy a Névtelen jegyző „mélyen hallgat az egyházi birtokról és a királyi birtokról is s hogy egyenesen egyházi tulajdont sajátít ki a Bors-epizód esetében, valamint leszürkíti Pannonhalmát, elhallgatja Esztergomot, Székesfehérvárt, Pécset, Egert stb.” (Győri J.: Gesta regum i. m. 107). Nyomában Csóka arra utalt, hogy „a püspöki és a prépostsági székhelyek legtöbbje (Esztergom, Győr, Pécs, Kalocsa, Várad, Gyulafehérvár, Vác, Székesfehérvár, Arad, Szeben stb.) egyáltalán nem fordul elő a gestában.” (Csóka J. L.: A latinnyelvű történeti irodalom i. m. 470). Ebből Győry Anonymus egyházellenességére következtetett (i. m. 105-6), Csóka meg arra, hogy Anonymus bencés szerzetes volt (annyira az lett volna eszerint, hogy nem is tudta, hol vannak a világi papság központjai). Nos, természetesen

156