Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 2. szám - Vékony Gábor: Anonymus kora és korhűsége II. (tanulmány)
jelzi az újat, s a réginek a lezárását, vagyis befejezi művét (a Thonuzoba történetre még visszatérünk). Ugyanakkor a sok később elbeszélendő dologra való utalással Anonymus „maga keltette munkájával szemben azt a gyanút, mintha az ténylegesen befejezetlen, illetve csonka vagy megcsonkult lenne” (Kristó Gy.: Szempontok i. m. 371), s tegyük ehhez hozzá, hogy a gesta ugyan „incipit”, tehát kezdődik, de hiányzik a végéről az „explicit”, tehát nem végződik. Azaz nem csak azt mondhatjuk, hogy Anonymus maga kelti művével szemben a gyanút, hanem azt, hogy ezt a gyanút tudatosan kelti (s ez azt is jelenti, hogy a kézirat márcsak ezért sem lehet olyan másolat, amelyet a szerző ne látott volna, mert egy másoló valamilyen befejező formulát odaír!). Hasonló problémák fennállnak a kézirat kezdetével is. Tudvalévő, hogy a kézirat első lapjának első oldalán eredetileg ugyanaz a szöveg állt, mint ma a második oldalon. Ezt a szöveget az író kivakarta, s a második oldalon újra kezdte az írást, ugyanazzal a szöveggel (Jakubovich E.: SRH I. 21-2). A kivakarást azzal magyarázzák, hogy az első oldalon túl sok volt a hiba, ill. hogy a díszes P iniciálénak a scriptor nem hagyott elég helyet. Nos az la oldal speciális fényképfelvételek alapján megállapítható szövegképe egyáltalán nem hemzseg a hibáktól (vö. Horváth J.: Középkori kútfőink i. m. 108-109) viszont valóban tény, hogy az lb oldalon ma látható iniciálénak itt nem lehetett volna helye. Mivel az lb oldalon négy javítás és szavak közti nagyobb hiány is van, ilyen hibák miatt ezt is kivakarhatták volna (sőt a gesta többi lapját is). Maradna tehát a vakarás okául az, hogy az la oldalon nem volt elég hely az iniciálénak. Ez a magyarázat azonban több problémával jár. A scriptor nem tudta volna az la oldal írásakor, hogy a szöveg kezdetéhez egy nagyobb iniciálénak kell kerülnie? Ugyanakkor kihagyta az első két sor első 3-3 betűhelyét, hogy oda egy kezdő nagy betű kerüljön, mint ahogy a kézirat minden fejezete elején ugyanilyen vagy hasonló kihagyások vannak e kezdő betűk beírására. A helyzet pontosabb ismeretéhez megpróbáljuk visszaadni a két oldal közötti különbséget: la diet’ magister ac quondam bone memorie gloriosissimi ... lb diet’ magister ac quondam bone memorie gloriosissimi bele regis hungarie ... Az lb oldadon az első sor pirosban folytatódik: „incipit plog’ in gesta hungarum”, tehát itt áll a könyv címe. Ez az la oldalon nem állhatott volna, mert az a körülmény, hogy ott kétszer annyi helyet hagytak ki a címnek (két sorban) azaz a jelenleg ismert szöveg kétszeresét tervezték az la oldalira. Lehetséges azonban, hogy az la oldalon a címet a fejezetkezdő nagy betűk típusával gondolták felírni, ebben az esetben 12 betűhelyet számolhatunk itt, tehát az lb oldalon álló jelenlegi cím egyharmadát kitevő szöveget. Mivel a két sorban írt fejezetcímek nem jellemzők a Gesta kéziratára, inkább az utóbbi eshetőségre kell gondolnunk. Röviden: a kézirat első lapjának első oldalára eredetileg nem (középkori értelemben vett) „címlapot” terveztek, hanem azt úgy írták be, mintha valaminek a folytatása lenne. Vagyis az első lap elé terveztek még valamilyen szöveget vagy pedig eleve azt a látszatot akarták kelteni, hogy a kézirat az elején csonka. Az előoldal teleírása után pedig ezt a tervet módosították, s a hátoldalra ugyanazt a szöveget „címlapként” írták be. Meg kell azonban mondjuk, hogy mindez nem fedi fel igazában az előoldal törlésének a körülményeit. Végül is egy kisebb iniciálé itt is elfért volna, s a cím is beírható lett volna az első két sorban üresen hagyott helyre. Abban mindenesetre megállapodhatunk, hogy a kézirat kezdetét eredetileg másként tervezték, mint ahogy az ma az lb oldalon áll. Az előoldal szövegét még egy hiba terheli, amelyet ma ki tudunk mutatni. A 154
