Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 2. szám - Vékony Gábor: Anonymus kora és korhűsége II. (tanulmány)
legfeljebb annak az értelmes magyarázata szükséges, hogy Anonymus miért nem említi a tatáijárást, amikor adatok sora mutat arra, hogy müve a tatárjárás után készült, s Anonymus honfoglalás-útvonala szembetűnően emlékeztet a tatárjárás útvonalaira (vő. Rohonyi Gy.: A honfoglalás története. Bp. 1896. térképét és Kristó Gy.: Az Árpád-kor háborúi i. m. 6. kép stb.), mint arra többen, köztük nyomatékosan Marczali rámutatott (EPhK 1. 1877. 367., vö. Karsai G.: in: Középkori kútfőink i. m. 48—51). E hasonlósággal szemben nehezen lehet érveim azzal, hogy ez volt a honfoglalás „természetes” útvonala vagy hogy Anonymus földrajzi adatok alapján végzett rekonstrukciós módszerével mindezt egészen logikusan szerkesztette meg (vö. Horváth J.: in: Középkori kútfőink i. m. 90), mert krónikáinkból és Kézai hun-történetéből világosan látható, hogy a középkori természetes rekonstrukció egészen más volt. Nehéz itt másra gondolnunk, mint arra, hogy Anonymusnak valamilyen ok miatt hallgatnia kellett a tatárjárásról! Abból a körülményből, hogy Anonymus nagy földet adat Árpáddal egy Hűhót nevű kun vitéznek, s azt utódai most is birtokolják („posteritas eius usque nunc habuerunt” SRH I. 70), ahol viszont 1219-ben már monostori birtok van, nem lehet arra következtetni, hogy Hűhót nemzetsége csak addig birtokolta ezt a területet, tehát Anonymusnak ez előtt kellett írnia (Florianus, M.: Fontes domestici II/l. i. m. 280-1). Mint Kristó Gy. rámutatott, Anonymusnál a jelen időre történő, indokolatlan és megtévesztő utalások találhatók, az usque nunc kifejezésből tehát ez esetben sem lehet kronológiai következtetést levonni (Kristó Gy.: Szempontok Anonymus gestájának megítéléséhez, in: Tanulmányok az Árpád-korról. Bp. 1983. 375-6). Hasonlóképpen problematikus Mátyás Flóriánnak az az érve, hogy Anonymus fons Sabariae-t, Szabária forrását említi Pannonhalmánál, holott annak a neve a XIII. században fons Pannóniáé, Pannosa vagy Pounsa (Florianus, M.: Fontes domestici II/l. i. m. 281). Csóka az illető anonymusi helyből: „Dux autem Árpád et sui milites sic eundo iuxta montem sancti Martini castra metati sunt et de fönte Sabarie tarn ipsi quam eorum animalia biberunt...” (SRH I. 99—100) természetesen arra következtet, hogy Anonymus pannonhalmi bencés volt (Csóka J. L.: A latin nyelvű történeti irodalom i. m. 494). Csakhogy Tóth E. és Tbth I. dolgozatai egyértelműen bizonyítják, hogy Sabaria, mint Pannonhalma mellett levő hely ebben a korban egyetlen egyszer szerepel, az 1237-40 között készült, Albeus-féle birtokösszeírásban (Tóth E.: Vigilia 1974. 306 kk. és 309; Tóth I.: Életünk (Szombathely) 1987. 169—70 = Specimina Nova 1988.174—5). E szöveg zavaros (fons sacer qui vocatur caput Pannóniáé - szent forrás/kút, amit Pannónia fejének, főjének, föségének etc. neveznek). Hogy ez a fő a forrásban egy forrást jelent az nem kétséges. Az sem persze, hogy Pannonhalma mellett szól Sabariáról. Ennek eredettörténetét Tóth E. és Tóth I. bemutatták, Albeus összeírásának e helye e szövegek félreértéséből származik, ami viszont arra is utalás, hogy Sabaria emlegetése Pannonhalmánál nem igen lehet 1237/40-nél korábbi - későbbi viszont természetesen lehet, mindenesetre a florianusi elemzést ma már aligha fogadhatjuk el. Ha e hely értékelhető Anonymus kronológiájában, akkor mindenképpen a XIII. század közepére, esetleg későbbi időre utal. Van viszont Mátyás Flóriánnak egy érve, amely ha nem is rögzített évszámokban, de középkori történetírásunkat tekintve kronológiai értékű lehet. Ez pedig a Botond-monda, amelynek kapcsán Anonymus azt mondja, hogy némelyek szerint Botond Konstantinápoly aranykapuját is bevágta, de mivel ő ezt egyetlen történetírónál sem találta, nem írja le (SRH I. 87). Mátyás F. ebből, mivel Kézainál e Botond-eset már megtalálható (tegyük hozzá: átírtan) arra következtet, hogy Anonymus és Kézai között kellett lennie egy írónak, aki ezt lejegyezte (Florianus, M.: Fontes domestici II/l. 290-1). Ehhez a későbbi kutatás - érthetően - csatlakozott. Horváth J. azt írja, hogy a mondát „Anonymus után, de Kézai előtt írták”, a XIII. században (Horváth J.: Árpád-kori latinnyelvű irodalmunk i. m. 297), s azt is bemutatja, hogy több mondái tartalmú részlettel együtt e szövegrésznek is sajátos 147
