Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 2. szám - Vékony Gábor: Anonymus kora és korhűsége II. (tanulmány)
ritmusa van, ezzel a XIII. századba, Ákos mesterhez csatolja ezt (uo. 301. kk). Mályusz is Ákos mester művének tartja a Botond-monda lejegyzését, részletesen, főként szellemtörténeti érvekkel bizonyítva annak mondái eredetét (Mályusz E.: Az V. István-kori gesta i. m. 102 kk). Ebben bizonyára igaza is van. Csakhogy a krónika (a XIV. századi szerkesztmények itt egységesek) egy egységes mondát beszél el, ebből viszont Anonymus csak egy részletet rögzít. Mert hiszen nem meséli el Botondnak a görög óriással való viadalát, csak az aranykapu betörését említi. Nem tarthatjuk kétségesnek, hogy itt tényleg egy népi „fabula” leírásával találkozunk. Ha erre más nem utalna, utal a krónikák perhibetur, mondják kifejezése, amely egyébként Ákos mester jellegzetessége - mint láttuk - de egyben azt is jelenti, hogy Ákos mester itt nem írott forrást használt. Persze feljegyezhette volna ezt a mondát Anonymus mellett is, csak túl sokat mond a két szöveg közötti szó szerinti összefüggés. Krónika: Opour kapitány parancsot ad „Botond cum dolabro suo pergere contra portám urbis (se. Constantinopolis), que erat metallina...” (SRH I. 310—1); Anonymus: portám auream Constantinopolis Botondium cum dolabro suo incidisse.” (SRH I. 87). Kézainál érckapu van, így nehezen dönthető el, hogy az eredetiben mi volt, s ezzel az is kérdéses lehet, hogy Bizánc aranykapujáról van-e szó (vö. Mályusz E.: i. m. 104). A két szöveg összefüggése ez esetben nem szóbeli, hanem írásos hagyományozásra utal, ekkor pedig kizárható, hogy Ákos mester az általa kereken elbeszélt mondába beszúrná Anonymus egyetlen mondatát, s a „porta aurea” helyett „porta metallina” kifejezést írna. Az ellentmondások feloldására egyetlen lehetőségünk van: Anonymus Ákos mesternél olvasta a Botond-mondát (ami nem zárja ki, hogy egyébként ismerhette), s ebben Ákos mester jellegzetes „perhibere” kifejezését is, ami szóbeli közlésre vall, nem tett mást, mint hogy kijelentette, hogy ezt csak a parasztok „hamis” meséi mondják (perhibetur), miközben persze szó szerint átvette a monda leírt szövegéből az általa legfontosabbnak tartott eseményt, azt, hogy Botond bevágta Bizánc aranykapuját (ez mellékesen azt is jelenti, hogy az eredeti szövegben bizonyára még „porta aurea” volt, ezt írta át Kézai „aerea” formára). Ha hihető, akkor itt foghatjuk meg szinte legjobban Anonymus munkamódszerét: leírt szövegeket olvas, de azt állítja róluk, hogy nincsenek leírva, a nála leírtak viszont más történetírók által is rögzítettek. Emellett pedig Ákos mester történetírói voltának kétségbevonása, s lekicsinylése, „parasztnak” nevezése, hazugsággal gyanúsítása. Mint láttuk, a „rusticus”, a paraszt Anonymusnál valami kisnemest jelent, ez akkor is igen nagy sértés. De még arra is kényszerít bennünket, hogy kimondjuk: Anonymus és Ákos mester ismerte egymást, ilyen megvetést valakivel szemben nem igen lehet elképzelni más módon. Mindent összevetve, a Botond-monda éppen ellenkezőjét bizonyítja annak, amit Mátyás Flórián állít, azt ugyanis, hogy Anonymus kölcsönzött a Botond-monda első leírójától. Mivel ez bizonyosan Ákos mester volt, ez esetben egy korhatározó adattal állunk szemben. A Botond-monda kétségkívül népi monda (Mályusz E.: Az V. István-kori gesta i. m. 102 kk). Kitérés lenne most, ha ezt részletesen elemeznénk, néhány megjegyzéstől azonban nem tekinthetünk el. E mondának ti. egyetlen párhuzamát ismerjük, azt ugyanis, hogy Krum bolgár kán 814-ben (a szöveget idézők kivétel nélkül 813-at írnak) Konstantinápoly Aranykapujába akarja szúrni lándzsáját (vö. Besevliev, V: Párvobal- gari. Sofia 1984. 128-9). Ez a város (ill. vár) elfoglalásával egyenértékű (Besevliev, V: i. m. 125., Mályusz E.: Az V. István-kori gesta i. m. 105). Maga a jelenet régi topos (Vö. BeSevliev, V.: i. m. 201.p.), a Botond-monda esetében azonban közvetlen összefüggés van a Krum-féle bizánci ostrommal (Marczali H.: AkErt. 1916. 92 kk). Krum ezen hadjáratában pedig avarok is részt vettek (Vékony G.: Onogurok és onogundurok a Kárpát-medencében. Szolnok megyei múzeumi évkönyv 1981. 78, stb.), a Botond-monda seregvezére pedig Opour volt. Az Opour ugyanolyan „beszélő” név, mint a Botond. Utóbbi ugyanis nem választható el a bot szótól, s ez arra is utal, hogy a mondában nem bárd (vagy csákány) szerepelt a kapubetörés eszközeként, hanem nyilván buzogány, ill. ennek megfelelően a bot, mert a török (kun) eredetű buzogány szó akkor még nem 148
