Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám - Esterházy Lujza: Szívek az ár ellen I. (visszaemlékezés)
ESTERHÁZY LUJZA Szívek az ár ellen* 1945. július 28. Ezen a napon izgatottan keresett fel a klinikán az a kedves ismerősünk, Reimann Linuka, aki élelmet és tiszta fehérneműt juttatott be Jánosnak addig ínig a rendőrségen volt. Egy levelet hozott János írásával, melyben téli ruha beküldését kéri. A levelet két orosz katona hozta neki és kérdésére, hogy ebben a forró nyárban miért van szükség téli holmira, azt felelték, hogy a foglyot messzire viszik és hosszú időre. Ebből tudtuk meg, hogy Jánost a Szovjetunióba viszik, ahelyett, hogy visszaadják a csehszlovák hatóságoknak. Rémület fogott el, hiszen a lengyel 1939-40-es deportálásokból tudtam, hogy onnan nem jött vissza soha senki. Barátnőnk még nálam volt, amikor Mariska lépett be a szobába. Sírva borultunk egymás karjaiba. „Jánost soha többé nem fogjuk látni, soha többé...” ismételgette. Egy másik hír is eljutott hozzánk aznap. Csáky Mihály felesége is kapott levelet ugyanolyan kéréssel, mint Jánosé. Azt is megtudtuk, hogy Neumann Tibort, a magyar párt igazgatóját, Jabloniczky János és Párkány Lajos ügyvédeket aznap reggel lakásukról vitte el a szovjet rendőrség ismeretlen helyre. Minden azt bizonyította, hogy a NKVD azt csinál Csehszlovákiában, amit akar, a Gestapóhoz hasonlóan bárki áldozata lehetett a sztálini tortúrának. Egy pozsonyi ügyvéd vigasztalni akart s ezt mondta: „A csehszlovák kormány halálra ítélte volna Jánost, ha itt marad. Ez a jobbik eset, hogy a Szovjetunióba deportálják. Ott nem fogják kivégezni.” Azt feleltem, ahogy Jánost ismerem, ő bizonyára inkább nézett volna szembe egy kivégzéssel saját országában, minthogy elrohadjon egy NKVD- táborban és ott tűnjön el örökre. Felidéztem emlékemben utolsó találkozásunkat és szavait, amikor arról beszélt, hogy ha kell, kész meghalni, Isten segítségére lesz, hogy mindent el tudjon viselni, ami rá vár. Szívem mélyéből fohászkodtam Isten megsegítő kegyelméért mostani helyzetében, ami még rosszabb, mint amire számított. János deportálása után néhány nappal titkos üzenet érkezett Révay János testvérétől, Istvántól. Egy pályamunkás a pozsony-budapesti vasútvonal komáromi szakaszán a vonatból kidobott cédulát szedett fel és továbbította Révay Istvánnak. A cédulán ez állt: „Esterházy Jánost és társait a régi csehszlovák magyar pártból, Moszkvába deportálják. Magyarok mentsetek meg bennünket!” *Az emlékiratból korábban részleteket közölt a Hitel 1990. évi 24., 25., 26. számaiban. 5
