Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 2. szám - Esterházy Lujza: Szívek az ár ellen II. (visszaemlékezés)

Ti mindketten, a cseh és a szlovák nép is emberiességre hivattatok. A cseh költészet jellemzője, hogy nagyon figyel az emberi megnyilvánulásokra. És a szlovák jellem természetéből fakad az emberiesség gesztusa, mert szerető és szívélyes nép.

Irgalmazzatok hát a mi magyar népeinknek, akik a ti hatalmatokban vannak.

Ti azt felelitek erre, hogy államotok biztonsága követeli meg a nemzeti kisebbségek eltávolítását. A különböző népek együttélése államotok keretén belül - így mondjátok - állandóan fenyegeti biztonságotokat.

De figyeljétek meg a svájci példát. Miért nincs ott szó fenyegetettségről? Mert a három ott élő nemzet egyike sincs lefokozva egy rosszabb értékrendre: egyiket sem kezelik kisebbségnek. A három nép, mely Svájcot alkotja egyenlő partner. Egyenlő társ. A svájci állam mindhármuk közös tulajdona. Egy olyan közös tulajdon, melyet készek megvédeni utolsó csepp vérükig. Ez a három nép akarja államuk biztonságát, a svájci hazáét. Mindegyiknek megvan anyanyelvi intézménye. Svájc tehát pluralista állam, a pluralizmus konkrét megvalósítója.

Vajon egy vegyes lakosságú országnak a pluralista állam nem emberibb megoldás, mint egy nemzeti állam, melyet oly sok hazafi kíván magának Közép-Kelet-Európában?

Égy olyan szövetséges állam, mint Svájc, nem egyezik-e jobban a Teremtő elgondolásával? A Történelem Urának az elképzelésével, aki megengedte, hogy bizonyos országokban több nyelvet beszélő nép éljen?

A svájci szövetséges állam nem közelít-e jobban a természetes jogokhoz, mint a nemzeti állam, mely arra törekszik, hogy asszimilálja a kisebbségeket, vagy kiűzze őket szülőföldjükről.

Nem tudnátok-e elgondolkozni ezen szlovákok és csehek, a közép- és kelet-európai országok békéje és barátsága érdekében?

És most hozzátok fordulok, magyar kisebbségünk tagjaihoz, honfitársaimhoz, hozzátok, akikkel együtt dolgoztunk azért a népért, melyet szerettünk és amelyet most elűznek országukból vagy méltánytalan szolgaságba döntenek.

Tudom és érzem, barátaim és testvéreim odahaza, hogyha most egy jövőbeni kibékülésről beszélek köztünk és ellenségeink között, ezzel megsértem szíveiteket és méltatlankodástokat váltom ki, mert azok után, amit el kellett szenvednetek, úgy érzitek, hogy nem lehetséges a kibékülés, az igazságtalanságok, melyeket velünk szemben elkövettek kijavíthatatlanok. Igen, ha a feldúlt otthonokra, a szétszórt családokra és összetört, megbántott, kiűzött és deportált szívekre gondolok, akkor engem is kísért az érzés, hogy egy kibékülés csehszlovák ellenségeinkkel nem lehetséges, mert a rajtunk esett sérelem helyrehozhatatlan.

De szeretett barátaim - nem tudom gondoltok-e arra, hogy 1939 óta Európában csupa helyrehozhatatlan dolog történt. Nem tudom, ti tudjátok-e, hogy francia, belga, holland, dán, norvég és cseh férfiak és asszonyok tízezrei pusztultak el a hitleri haláltáborokban. És hogy a lengyelek milliókra tehető hozzátartozóikat siratják, akik a Gestapo börtöneiben és a lassú haláltáborokban múltak ki. Nem beszélve a Kelet-Lengyelországból deportált tömegekről, akiket a szovjet NKVD hurcolt el 1940-ben és tűntek el nyomtalanul a Szovjetunióban. Oroszország nyugati részén pedig a náci megszállók hóhérai tizedelték meg a lakosságot. És a zsidók, akik több mint 6 millió életet vesztettek

118