Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 2. szám - Esterházy Lujza: Szívek az ár ellen II. (visszaemlékezés)

a haláltáborokban és gázkamrákban. S gondoljatok azokra, akik a szétbombázott városok törmelékei alatt lelték halálukat, a németekre, akik fáklyaként égtek el a városukra hullott foszforbombáktól. S végül itt van Ázsia: Hiroshima népe, akiket az atombomba pusztított el.

Soha senki nem teheti jóvá ezeket a veszteséghegyeket, sem orvosolni nem lehet azt, amitől a népek szenvedtek. Ezek mind mély kétségbeeséssel a lelkűkben úgy érzik, hogy teljes lehetetlenség kibékülni azokkal, akik ezeket a szörnyűségeket elkövették.

Dehát akkor, ha annyi nemzet telítődött meg ilyen érzésekkel, hogyan lehet itt békét teremteni? Ha a nemzetek továbbra is azt hiszik, hogy nincs semmi kilátás a megbékélésre, hogy kerülhetők el az újabb háborúk, a végnélküli bosszúállások sorával és az atombombával, mely mindent elpusztít?

Testvéreim, úgy gondolom, hogy elértünk a történelemnek ahhoz a pontjához, ahol a háború és az azt követő idők által megnyomorított összes nemzetnek s köztük a miénknek is választania fog kelleni két változat közül: az atombomba vagy a Miatyánk.

Szent meggyőződésem, hogy azok a nemzetek, melyek az utóbbit választották és a megbocsátás útjára lépnek, boldog éveket fognak megélni és érezni fogják a Történelem Urának az áldását.

Magyar testvéreim, akik azon a vidéken éltek, melyet annyira szeretünk, szívemben őrzöm azt a reménységet, hogy mi is azok közé fogunk tartozni, akik ennek az áldásnak részesei leszünk.

Montrésor - Paris - Soisy sur Seine

(1946. december-1948 júniusáig)