Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 2. szám - Esterházy Lujza: Szívek az ár ellen II. (visszaemlékezés)
szermunkára hurcolt el. S végül az ő elnöksége alatt ítélték halálra Jánost, anélkül, hogy védekezni tudott volna. Most, hogy így imádkozásban elmerülve tudni szerettem volna, hogy mit is írjak Benesnek, egyszerre az a gondolatom támadt, ha igazi békét akarunk, akkor a legnagyobb ellenségünkkel kell békét kötnünk, méghozzá a legádázabb ellenségünkkel. És hogy ellenségünkkel a kibékülést megérthessük, ehhez szívükhöz kell beszélnünk. Csakis a szívből jövő hang az, mely a másik szívben visszhangra talál. És mivel én azt kívánom, hogy János ügyét felkarolja s népeinket a kibékülés útjára vezesse, nekem is a szív hangján kell Bene§ elnökhöz fordulnom. A levelet azzal kezdtem, hogy mennyire hálás vagyok intézkedéseiért János perújrafelvételével kapcsolatban. Azt is megírtam, ha biztosítja, hogy fivérem védekezhessen és tanúkat állíthasson, akik a tiszta igazságot fogják vallani, akkor a bíróság bizonyára látni fogja, hogy nincs semmi alapja annak, hogy halálra ítéljék. Végül is megkértem az elnököt, hogy a pert korrekt módon folytassák le, hogy az ítélet mindenki számára elfogadható legyen, ami nagyban hozzájárulhatna a népeink közötti viszony megjavulásához. Párizs, 1948. január. A csehszlovák követség megint egyszer behívatott. A tisztviselők barátságos mosollyal fogadtak. Klvana követségi tanácsos örömmel közölte, hogy a köztársaság elnöke és Benes asszony köszönik levelemet és kilátásba helyezik kérésem hamaros teljesítését. Néhány nap múlva Klvana tanácsos elképesztő hírekkel szolgált. Egy Moszkvából irányított puccs brutálisan felborította a csehszlovák kormányt. Jan Masaryk külügyminisztert halva találták a Czemin-palota kövezetén. A cseh és szlovák politikusok nyugatra menekültek. Bár Bene§ elnök még a posztján van, de befolyása nagyon korlátozott és így nem fog tudni foglalkozni ügyemmel. Egyik nap az egyik nővér izgatottan hívta fel figyelmemet egy újságcikkre. Az írták, hogy Benes lemondott. Gutaütés érte és egészségi állapota aggasztó. Ezzel összeomlott a reményem minden segítségre, amit tőle vártam. FELHÍVÁS AZ EGYMÁS ELLEN HARCOLÓ SZÍVEKHEZ Ti, csehszlovák politikai felelősök, komolyan gondoljátok, hogy a kisebbséget megnyomorító intézkedéseitekkel megvédhetitek hazátok biztonságát, melyre annyira vágytok1? Igazán hiszitek, hogy egy ilyen út végén találjátok meg államotok részére a biztonságot? Hogyan hihetitek ezt, amikor a történelmi tapasztalat az ellenkezőjét bizonyítja? Emlékezzetek: Hitler a lengyelek millióit űzte ki otthonaikból. Ez nem szolgálta Németország biztonságát. Nagyon is sokszor kellett megtapasztalni, hogy ezek az embertelen eszközök nem vezettek a boldogsághoz. Ezzel éppen ellentétben a történelem sohasem tudta bebizonyítani, hogy az emberiesség eszközei balsikerhez vezettek volna. Én azt hiszem, ha a nemzetek megpróbálnának a humanizmus útján elindulni politikájukban más nemzetek felé, ha barátsággal közelednének feléjük, amire az emberek szomjúhoznak: olyan csodát élnének meg, mely felülmúl minden vágyat. 117
