Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 2. szám - Esterházy Lujza: Szívek az ár ellen II. (visszaemlékezés)
„Mert a szovjet NKVD deportálta őket a Szovjetunióba.” - feleltem. „A deportálásról hallottunk, viszont a csehszlovák kormány azt állítja, hogy a Szovjetunió mint háborús bűnösöket deportálta őket.” Ennek a szörnyű hamis vádnak a hallatán reszkettem a méltatlankodástól. „Mint háborús bűnösöket? Dehát akkor miért nem ítélkezett fölöttük a csehszlovák bíróság? Hiszen mindnyájan csehszlovák állampolgárok voltak. Ehelyett nyomtalanul eltüntették őket a Szovjetunióban.” „Nyomtalanul? Semmi híre sincs fivéréről?” - kérdezték. „Egy év óta nincs hírem róla. A magyar kisebbség politikai vezetőjének ilyetén eltávolításával könnyű volt a kisebbséget mindenféle bűnnel bevádolni. Könyörgöm, védjék meg ártatlan lakosságunkat!” Úgy tűnt, hogy amit mondtam hatással volt az általam felkeresett küldöttségekre. Az indiai delegáció nagyon fagyosan fogadott. Egyik tagja, miután átadtam a memorandumot, kijelentette: „A magyar kisebbség Csehszlovákiában fasiszta volt. Ezért mi nem akarunk semmit sem tenni érdekében.” „Fasiszta? - ellenkeztem - kedves küldött úr, menjen el Szlovákiába és nézzen ott körül. Ott találni fog néhány zsidót, akik életben maradtak Hitler kegyetlenkedései ellenére. Ok megmondják Önöknek, hogy a magyar kisebbségünk nyíltan ellene állt a fajüldöző intézkedéseknek. Ők meg fogják Önöknek mondani, hogy a kisebbségünk képviselője volt az egyetlen a szlovák parlamentben, aki nyilvánosan tiltakozott a zsidók deportálása ellen.” „És ki volt az a magyar képviselő?” - kérdezték. „A fivérem, Esterházy János.” Az indiai delegáció tagja megrökönyödve nézett rám: „Az Önök kisebbsége mert ellentállni a rasszista intézkedéseknek?” „Igen.” „Tehát Önök antifasiszták voltak a hitleri uralom alatt?” „így van.” „Ha Ön ezt nekünk bebizonyítja, akkor mindent megteszünk, hogy a magyar kisebbséget megmentsük kiűzetésüktől.” Ez a Kertész miniszter és Révay István által kidolgozott bizonyíték, alapos dokumentációval alátámasztva, készen állt arra, hogy átadják a konferencia küldöttségeinek. A néha felcsillanó szimpátia-megnyilvánulások ellenére, nagyon nehéz dolgunk volt a kisebbségünk ellen felhalmozott hazugságok sűrű felhőjének eloszlatásában. Párizsban tudtam meg, hogy maga Benes elnök volt az, aki a magyar kisebbséget fasisztának bélyegezte, és hogy ők a szudétákkal szövetkezve bomlasztották szét a csehszlovák államot. A nyugat viszont fenntartás nélkül elhitte Benes elnök minden szavát. Ami állításainknak nem volt súlya az övével szemben. Az ő tekintélyével nem lehetett versenyezni. S ezt ő arra használta, hogy befeketítsen minket. Valóban első számú ellenségünk volt, nem csupán ellenfelünk. 1946. augusztus 1-jén megkezdődött a békekonferencia ülésszaka. A magyar delegációnak kezébe adták a békeszerződés tervezetét a Szövetséges Hatalmak és Magyarország között. 107
