Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 12. szám - Berenik Anna: A félremagyarázott Anonymus III. (tanulmány)
csak a Dnjeper alsó folyása vidékére korlátozódott”. Véletlen, hogy az onager/vadsza- már földrajzilag azon a területen volt honos, ahol nevének nyomát találjuk? De nem olvashatnánk a szumériai ékírásból kiolvasott onager szót onugomak is? A mai Dél- orosz-síkságon, ahol megtaláljuk a Szamária neveket, a mai tudomány az egykori on-ugor népet helyezi. Szótagcserével az ugor-on szó keletkezik, amiből hangzóváltoztatással (g = k) az Uk(o)r-on/Ukrán napjainkig fennmaradt népnevet kapjuk. (Német Ahn = ős). Az egy fogalom két különböző megnevezése arra enged következtetni, hogy a szamáriai ős-nyelv eltért a japhetita-magor nyelvtől, ami még nem zárja ki a későbbi kölcsönhatást, legyen az az ősi területen, vagy a Kárpát-medencében. Ha az eddigi fejtegetés helyes, úgy annyit mondhatunk ki biztonsággal, hogy a Kárpát-medence területén az első, névvel nevezhető nép a szamáriaiak, másként szumérok voltak. A vadszamár motívumot megtaláljuk a Gilgames-eposzban is. Ki volt Gil-Games? A név újra összetett szó, szumér írása Bil-Games volt (német fordító: Hartmut Schmöc- kel), (ami esetleg Bál-nak is olvasható). Games aligha más, mint a japhetita elsőszülött, Gomar, aki szövetségre lépett Szamária elnyomott népével, és együtt győzték le és vágták ketté a bika népét, a szemitákat. Kezdeti győzelmeik után szerencséjük balra fordult. Szamáriát nem lehetett újra életre kelteni. A hős barátját, a halott Enkidut ekképpen siratja: „Egy gonosz démon jött és elvette tőlem, barátomat, aki a menekülő szamárhoz hasonlít, az onagerhez a mezőben, a steppel párduchoz.” Majd elkészítteti Enkidu szobrát lapiszlazuliból és aranyból, és úgy siratja: „Gyászolni hívom érted Uruk népét, hogy fájdalom töltse el őket; én visszamaradok, míg te elmentél, kuszáit hajjal, oroszlánbőrbe öltözöm, keresztül kószálva az országot” (8-9. tábla). „Enkidu, barátom, menekülő szamár, a mezők onagerja, steppei párduc” (10. tábla). Gilgames szövetségese elhagyta ősei országát. A menekülő szamárból a steppék párduca lett, az ősre utaló Szamária nevet néhány helyen megtartva. (A régi magyar nemesek párducbőrből készült kacagányt viseltek, míg a görög mitológiának van egy oroszlánbőrbe öltözött híres hőse: Herakles.) Az eposz hiányos szövege ellenére megtudjuk, hogy Gilgamesch barátja keresésére indul és hegyeken, tengeren átkelve az Alvilágban, azaz a mai orosz síkon találkozik vele. Életre kelteni már itt sem tudja, mert az egykori Szamária férfiai az őslakosság asszonyaival új utódokat hoztak létre. A befejezés szövege hiányos, csak következtetni tudunk, hogy Gil-gamer /Gi(l-ge)mer/ népe Gim-áriá = Kimériában telepszik le, megtartva szarvascímerét, amit a sírok vallomásából a Folyamköztől Kis-Ázsián keresztül a Nagyalföldig és Skytiáig, sőt Galliáig követni tudunk. A változás annyi, hogy a kezdet büszke tartású, hatalmas agancsú állataiból a térdre kényszerített tápiószentmártoni szarvas, majd a késő kelta kultúrában ember alakú, de fejdíszében megcsonkított szarvasisten figura lesz. (Kiállítás Basel: Gold der Helveter 1991). d) A HAMITÁK A Szamária-Birodalom bukását kétségtelenül harci események idézték elő a Kr. előtti 3. évezred második felében, s a teljes Közép-Kelet térségben hatalmi harcok változó szerencséjével egymást váltották az uralmon Sem, Japhet és Cham utódai, a görög mitológia titánjai. Josephus Zsidó Történetében csak a héberek történetét kapjuk nagy részletességgel, ami magától értetődik, míg a hamita Nimród története, a 4. és 5. fejezetben későbbi, szándékos lerövidítésre enged következtetni. Számunkra azonban fontos, mert ő a második számú magyar ősapa, s az ő idején történt a babyloni zűrzavar és a népek szétszóródása. Ennek reális oka lehetett, hogy a Tigristől keletre Indiáig fekvő területet hódító szemita utódok (Josephus 1.6.4.). a negyedik generáció idején kettéosztottak, s míg egyik részük visszamaradt az indiai területen, a másik részük, akiket hébereknek neveztek, új etnikummal és a keleten felvett nyelvvel visszatért a kiindulópontra, mikor ott Nimrod, Chus fia, Cham unokája uralkodott. A testvémépek nem értették meg egymás nyelvét, bár a kifejezés lehet átvitt értelmű is, s valószínűbb, 1137
