Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 12. szám - Berenik Anna: A félremagyarázott Anonymus III. (tanulmány)
parancsolataiban, hogy sokáig uralkodjanak 6 maga és fiai a földön, és legyen része az én dicsőségemben mindörökké.” Nem csendül ki az idézetekből a 11. század története? Zsarnok uralkodók, elnyomott népek, királyok-császárok megfutamítása, a méltóbbak hatalomra juttatása; nem Péter, Aba Sámuel, Henrik császár, Béla király és főként Salamonra vonatkoznak világosan elrejtve ezek a sorok? Lenne az Előszó tartalmának magyarázható oka az Anjou-uralkodók idején? Merte volna Robert Károly krónikása királyát arra figyelmeztetni, hogy „tanulja meg félni urát és Istenét”, mint ezt Aba nembeli Péter a hasonló műveltségű barátjának ajánlott műben, Salamonra vonatkoztatva megengedhette magának? Az intő és szinte fenyegető hang: „Kit királlyá tettek ... tartsa meg a törvényeket!” semmi esetre sem vall egy urának engedelmességgel tartozó krónikásra. A Prológus tartalmilag arra enged következtetni, hogy szerves része volt az Aba nembeli Péter tollából származó 11. századi krónikának.. A kivonatból, az általunk ismert Gesta Hungarorumból ki lehetett hagyni ezt a részt, mert az V. István kori gesta átvette az eredeti szöveget. A piros betűs fejezetcímet azonban megőrizték, de helytelenül helyezték a P. magister által barátjához intézett levél fölé, ami eredetileg független volt a Gestától. Kristó Gyula szerint: „Ám a Prológus szövege egy ponton vitathatatlanul Kálti korára, a XIV. századi Magyarországnak a problematikájára vall. Amikor arról ír e helyütt, hogy Magyarország királyai »minden zsarnokot legyűrvén, Hungária népeit boldog békében és nyugalmas bőségben tartották«, ekkor e szavak mögött a magyar- országi Anjou-királyok stabilizációs politikája sikereinek elismerése és méltatása húzódik meg”. A „vitathatatlanságot” vitatom. Dercsényi Dezső írja tanulmányában: Nagy Lajos trónraléptekor (1342-82) nagy lehetőségek nyíltak a tetterős, fiatal uralkodó elptt. Robert Károly uralmának kezdeti nehézségei már messze tűntek. Az Anjou-család Árpád-Házzal való oldalági kapcsolata, uralmuk legitimálása már nem okozott nehézséget, annál kevésbé, mert a hasonló jogállású trónkövetelőkkel folytatott harc azok bukásával lezárult. Károly Róbert rideg következetességgel félreállította, leváltotta, ha szükségesnek ítélte, kiirtotta azt a feudális vezetőréteget, mely vele szemben ellenséges volt, vagy nem támogatta törekvéseit". (Ave Carolus, morituri hungarorum te salutant!) Válóban sikeres és dicső volt a magyar nép számára az Anjou királyok politikája? A Prológus befejező és a következő fejezetre utaló mondata: ... Quorum regum, scilicet Hungarorum, originem, princípium et egressum de Scytia diversis sanctorum doktorum ystoriis hoc ordine declarabo. Kiknek - vagyis a magyar királyoknak - származását, első dolgait és Szittyaországból való kijöttüket különféle szent doktoroknak históriáiból a következő rendben adom elő: (Geréb). A szöveg fordítása német szótáram alapján: ... akiknek a királyainak, mármint a magyaroknak Őstörténetét (origines = Urgeschichte), szálláshelyüket (princípium = Lager) és Scythiából való kijövetelüket különböző (ellentmondó?) szent(?) doktoroknak a históriáiból (?) ebben az összeállításban (rendben) teszem közzé. Némileg kétséges előttem, hogy a magyarok részletes története (eredet, tábor és Skythia elhagyása) a „szent doktorok” = egyházatyák(?) munkáiban lenne található, (sanctus = das Allerheiligste/die reliquien; doctus = 17 gelehrter, 27 der griechischen Literatur vertraut). Esetleg: ... szent/régi irataiból a történettudósoknak ... teszem közzé? A mondat fordítási problémáinak ellenére némi sorrendváltozással tartalmilag ugyanaz, mint P. magister levelében olvashatjuk, hogy a cél a magyar királyok és nemesek történetének megírása, a mesterekre = (magistri meus) és egy már meglévő iratgyűjteményre (data varia) való hivatkozással. HogyittP. magister saját mestereiről van szó, vagy a 14. századi krónikás éppen az Ősgesta szerzőjét érti a doktor alatt, 1132
