Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 12. szám - Berenik Anna: A félremagyarázott Anonymus III. (tanulmány)
mint a magyar őstörténet íróját, (esetleg nem véletlen, hogy „doctus” a görög irodalomban jártas, tudósra vonatkozik), a problémakörben, mint formai hitelesség másodrangú kérdés. Lényegesebb, hogy a Prológusnak utolsó mondata közvetlenül vezet át bennünket a magyarok eredetét tárgyaló fejezetbe, ami ismétlen arra a gyanúra ad okot, hogy a szöveg továbbra is Aha nembeli Péter tollából származik. C) A MAGYAROK ELSŐ EREDETE A SZENTÍRÁS SZERINT (3-A) a) MAGOG ÉS NIMROD A Gesta Hungarorum a magyarok bibliai származását egyetlen mondattal említi az 1. Scythia fejezetben. Et primus rex Schythie fűit Magog filius Japeth, et gens illa a Magog rege vocata est Moger, a cuius etiam progenie regis descentit nominatissimus attque potentissimus rex Attila,... Szcitiának első királya Magog volt, a Jáfet fia, és az a nemzet Mágóg királytól nyerte a magyar nevet. Ennek a királynak az ivadékából saijadt az igen nevezetes és roppant hatalmú Attila király. (Pais) A Képes Krónikában a magyarok eredete hosszú fejezetben található (3—4). Az első részben (3) a Teremtés Könyvének (Genezis) 10. fejezetére hivatkozva Noé három fia és a tőlük származó nemzettségek száma kerül ismertetésre, „akik szétszóródtak a világ három részébe: Sem Ázsiába, Kám Afrikába, Japhet Európába került”. Folytatódik Josephus Flaviusra (Kr. u. 1. sz., A zsidók története) hivatkozva Japhet leszárma- zottainak felsorolásával, annyi eltéréssel, hogy míg az ókori szerző (1.4.6.) Japhet első fiának Gomernek utódaként (de nem fiaiként) a mára vonatkoztatva csupán megemlíti a galatákat, addig a magyar krónikás az ókori Pannóniába helyezi őket a Trója eleste utáni időben. - Majd magyar eredetre vonatkoztatva ennyit mond: Secundus filius laphet Magog, a quo descenderunt Scythe secundum leronimum (3). Japhet második fia Magog, akitől a szkíták származnak Jeromos szerint (Geréb), majd folytatja a többi Japhetfi és utódaik megnevezésével. Ezután felsorolja Cham fiait és utódnépeit, egyedül Kus leszármazottait névvel nevezve. A szemitákat nem említi. A fejezet eddigi részének (3) alapszövege Josephust másolva lehetne Aba nembeli Péter írása is, de utána (4) megváltozik a helyzet, mert a krónikásnak nemcsak az V. István kori Gesta állt rendelkezésére, hanem Kézay Simon, IV. Kun László (1272-90) klerikusának Hun Története is, ahol az olvasható, hogy a magyarok ősapja Cham hatodik fia, Nimród volt. Ezzel nem értett egyet, s bár a Genezis 11. fejezetére hivatkozva először ismerteti ennek életútját Babylontól „az óceán tengeréig” azaz Gibraltárig, utána egy komplikált mondattal érvel ellene: „Amiből (az elmondottakból) mindenkinek világossá válik, azoknak van-e igazuk, akik mondják, hogy Hunor és Magor a magyarok apjai Nimrod fiai voltak. Először miért ne lehettek volna a magyarok Japhet leszármazottai, boldogult Jeromos után mondva, másodszor mert Nimrod soha nem lakott (birtokolta) a Tanais környékén, ami Keleten van, hanem a nyugati tengernél.” Kétszeres indok, bár a Jeromos magában még nem meggyőző, de a második már logikus érvelésemért ha Nimrod az óceánnál élt, nem származhatnak tőle a magyarok. Majd leszögezi álláspontját: „Miképpen tehát a szentírás és a szent doktorok (a történetírók) mondják, a magyarok Japhet fiától (Magor) Magogtól származnak, aki - Szent Sigilbert antiochiai püspöknek a keleti nemzetekről szóló krónikája szerint - 58 esztendővel a vízözön után ment be Evilat földjére és feleségétől Énétől nemzette Magort és Hunort, akitől a magyarok és hunok neveztetnek.” (Képes K. [1987] 24. jegyzet: Nevezett püspök és írása ismeretlen. [Nem állítom, 1133
