Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 12. szám - Margaret Canovan: A populizmus változatairól (tanulmány) (Gyurácz Ferenc fordítása)

lehet különíteni őket egymástól Például az amerikai populizmus egyesítette a farmerradikalizmust és a populista demokráciát, és a kettő kombinációja tökéletesen érthető. Ugyanakkor nincs szükségszerű kapcsolat a kettő között: a progresszívok átvették a populista demokráciát, de a farmerradikalizmust nem, míg Huey Long folytatta a farmerradikalizmust, de elejtette a populista demokráciát a karizmatikus vezetés kedvéért.

Hogy egy másik példával éljünk, ismeretes, hogy a reakciós populizmus eredendően együtt jelenhet meg a karizmatikus diktátor! hatalom támogatásával, a jobboldali populizmus ama válfaját adva, amely elborzasztja a liberális értelmiségieket, és arra készteti őket, hogy a tömegtársadalom-teóriáikhoz nyúljanak: a példa légiónyi. Ugyanakkor teljesen lehetséges, hogy ez a két kellemetlen elem elkülönüljön: a reakciós populizmusnak nem kell diktátorokhoz vezetnie, és a populista diktátorok nem szükségszerűen reakciósak. A tennessee-beli Dayton polgárai (akik a darwini evolúció iskolai tanítása ellen léptek föl az 1920-as évek közepén - a ford.); a svájci szavazók, akik oly hosszú ideig hálasztották a női egyenjogúságot; Norvégia prohibicionista parasztjai - mindezek reakciósak és a »felvilágosult” gondolkodással lépést nem tartók voltak anélkül, hogy bármilyen módon hajlottak volna a diktatúra támogatására; másrészt a Peron-féle populista diktátorok modemizálók és progresszívak lehetnek, és nem kell a reakciós érzelemvilághoz folyamodniuk.

Az a kísérlet tehát, hogy a jobboldali vagy a baloldali jelzővel címkézzük föl a populizmust, reménytelen ügy. Lehet mindkettő vagy egyik sem, attól függően, hogy a változatok melyik variációja vagy kombinációja forog éppen szóban. De nem tehetjük nyugodtan félre a témát azzal az állítással sem, hogy ideológiailag minden populizmus ködös. Egyes változatok bizonyosan nagyon semmitmondóak: gondoljunk csak a peronizmusra vagy a politikusi populizmus sok példájára Carter elnöktől a P. R. I.-ig. (P. R. I.: Parti do Revolucionario Institúciónál, egykori mexikói uralkodó párt. - A ford.) De ahogy láttuk, a populizmus sok fajtája határozott ideológiai állásfoglalásokat hordoz, úgy mint a narodnyiesesztvo, az amerikai populizmus vagy a populista demokrácia.

A populizmus megjelenési formáit szindrómákba gyűjthetjük, és megjegyezhetjük, hogy változatos típusaik mindegyike elkülöníthető egymástól és újra összeilleszthető; de azonosíthatunk-e olyan elemeket, amelyek közösek a populizmus teljes színképében? Nyilvánvaló a bemutatott tények fényében, hogy nincs értelme azzal próbálkozni, hogy azonosítsunk egy határozott ideológiát vagy egy sajátos társadalmi-gazdasági helyzetet, mint amely a populizmusra annak minden formájában jellemző. Mindazonáltal úgy látszik, hogy két elem mindenütt jelen van. A populizmus minden formája, kivétel nélkül, tartalmazza „a nép” bizonyos fajta túlmagasztalását és valamilyen folyamodást hozzá, és valamennyi, egyik vagy másik értelemben, elitellenes.

Sajnos, ezek a közös vonások nem mennek messze a populizmus alapvető egységének bizonyítása felé, mivelhogy maguk is homályosak és bizonytalanok. Vegyük először „a nép túlmagasztalását”: „a nép” tudomásunk szerint a politikai szótár egyik legbizonytalanabb fogalma, amely alkalmas arra, hogy különböző körülmények között sok különböző dolgot jelentsen. Vonatkozhat (ahogy az a narodnyicsesztvóaan vagy a parasztpárti retorikában történt) a parasztokra; az amerikai populista platformok „termelőire”; Peron descamisadoira; a választókra (néha az általános választójog alapján, néha, mint a Herrenvolk demokrácia eseteiben, nem); a nemzetre; mindenkire, kivéve politikai ellenfeleinket6; és különösen gyakran (és gyakran szándékosan) egyetlen meghatározott csoportra sem.

Ennek a homályos „nép”-nek a túlmagasztalása ugyancsak változatos formákat vehet föl. Minthogy a peronista retorika cinikus manipulációitól a narodnyikiek alázatos magatartásáig mindent felölel, nem sokkal járul hozzá a populizmus fogalmának meghatározásához.

Az elitellenesség, a másik általános populista vonás talán kissé világosabb, mert legalábbis vannak bizonyos álláspontok, amelyek kizáiják. Például a nietzscheaniz1119