Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 2. szám - Esterházy Lujza: Szívek az ár ellen II. (visszaemlékezés)
ESTERHÁZY LUJZA Szívek az ár ellen II. Szabadon Franciaországban, 1946 Útban Párizs felé már csakis azok a gondolatok foglalkoztattak, hogyan veszem fel a kapcsolatot a Secours Catholique-on keresztül, ahol alkalmazni fognak, az augusztus 1-jén kezdődő békekonferencia résztvevőivel. Hogyan tudok majd segítségére lenni megkínzott honfitársaimnak egy igazságos békekötés érdekében, Magyarország és Csehszlovákia között. S kit tudok közbenjáróként megnyerni, hogy János fivéremet a szovjet NKVD fogságából kiszabadítsa. A vonat ablakából kinézve Németországban a háború szörnyű nyomai látszottak, még mindenütt romhegyek, sehol egy élő lélek az út mentén. 1946. június 6-án éjfélkor a vonat megállt Strasbourgban. Az utasok tömegesen rohanták meg. Az ablakban álltam a már zsúfolásig megtelt kupéban, amikor egy hang kiált fel hozzám: „Mit keres ebben a 2-ik osztályú zsúfolt kocsiban?” Egy zsidó kereskedő volt, akit Pozsonyban láttam Jánossal tárgyalni a Carltonban, aki felismert engem. „Menjen át a hálókocsiba!” - folytatta. „Hova gondol? Már nem vagyok földbirtokos, csak olyan szegény, mint a templom egere!” „Bocsánat, elfelejtettem. De engedje meg, hogy átkísérjem a hálókocsiba. Úgy nézem, nagyon ki van merülve. Segítek vinni a poggyászt.” „Nagyon hálásan köszönöm, de hát hogy fogadjam el, hogy maga fizeti a hálókocsit?” „Vegye úgy, hogy ezt most a fivére kéri tőlem, hogy megtegyem! 0 biztos azt szeretné, hogy jól pihenjen ezen az éjszakán. Itt a tömegben ezt nem tudná megtenni.” Végül is boldogan elfogadtam ajánlatát. Egyedül voltam az első osztályú hálófülkében és ágyamon végigdőlve a biztonság jó érzésével mély álomba merültem. Reggel frissen és kipihenten ébredtem. Nagyon éhes voltam, úgyhogy átmentem az étkezőkocsiba, bár alig volt már pénzem. De sebaj! Holnap már kenyérkereső leszek! Mindig is szerettem az étkezőkocsi ablakából nézni a tájat, és a finom kávé mellett most duplán élveztem. S lélekben nem győztem hálát adni Istennek minden jótéteményéért. Gyönyörű napsütés fogadott Párizsban 1946. június 7-én. Szeretett Párizsomat viszontlátni különös öröm volt és megelégedéssel tapasztaltam, 102
