Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 12. szám - Kurucz Gyula: Kelet és nyugat határán IV. (esszé)

KURUCZ GYULA

Kelet és nyugat határán IV.

Hosszú fővárosi bezártság után jó kedvvel indultam vidékre, az északkeleti tartományba. Nagyon kíváncsi voltam már: egyedi esetek tükrében hogyan néz ki a néhai keletnémet vidék, ennyi idő elteltével mi változott meg s mi nem. Berlinben a sajtó mindent valami általános, elvont szintre hoz, elveszi tapinthatóságát, saját értelmezéssel vonja be. Ráadásul annyiféleképpen, ahány párt vagy politikai érdek áll mögötte. Ezen a függönyön áttűnik ugyan a valóság, de valóságosságára nincsen garancia. (Ha meggondolom: mekkora a távolság Magyarország valósága és sajtó közvetítette kép között. Ha meggondoljuk, hogy a rádió és a média sugározta szörnyűségek halmaza ellenére a lakosság mégis otthon marad, nem menekül hanyatt-homlok - nos, akkor valahol hibázik valami. A kölcsönt nyújtó és beruházó idegenek szerencsénkre máshonnan szerzik értesüléseiket - esetleg a gazdasági mutatókból - különben ki értené meg öngyilkos készségüket.)

A német sajtó fegyelmezettebb. Vagy csupán kiegyensúlyozottabban megosztott. Talán érdeke, hogy együttmaradjon ez az egyesült ország. Pedig van itt gond elég. (írtam már, hogy semmiképp nem cserélném el hazám helyzetét ezen anyagilag százszorosán túlbiztosított keleti országrészével?)

Ami tényként ismert volt, az a tartományi minisztériumot járva kézzelfoghatóvá vált. Kétféle ejtőernyőzés folyik itt igen nagy méretekben. Az egyik a pártból - a keleti tartományokban túlnyomórészt CDU/CSU többségűből. A másik - az előbbivel összefonódva: - nyugatról. S bármilyen megalázónak is tűnik ez a bennszülöttek szemében, bármennyire jogosan érzik ezt neoko- lonizációnak (tíz éve persze nem volt ily hangos a kritika), valamilyen ésszerűség mégis indokolja. Most az elfogadottan korszerűbb és demokratikusabb nyugati adminisztrációt vezetik be ezen az oldalon, s bizony ehhez odaát jobban értenek. A magasabb posztokra tehát „átszálltak” az emberek. Valóban nincs mód a magasabb emberi és szakmai minőségekre kérdezni - itt csak az ügyintézés gyakorlatáról eshet szó. S mint minden kemény változás, ez is számtalan érzékenységet sért, rossz hangulatot teremt.

Itt valóban „nagytakarítás” folyik. S itt (jóval durvább „előzmények” után) nincs vita ennek szükségessége fölött. Eléggé világosan határozták meg: melyek azok a területek és posztok, amelyeken a kommunista ideológia és manipuláció kivitelezői nem működhetnek tovább. (Ha komolyan vesszük a váltást, ezen nincs is mit vitatkozni.) A par excellence politikai és ideológiai terepen túl logikusan következett például az oktatásban a filozófia, a (marxista) közgazdaságtan, a (marxista) történelem és a befolyásolt területek teljes fölszámolása Nyilvánvaló, hogy az oktatásügy, a kultúra e határokon belül esett. Ké1088