Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 12. szám - Géczi János: Fegyverengedély (kisprózák)

GÉCZI JÁNOS

Fegyverengedély

63. SZÉGYEN

Szégyelli magát, hogy megleste. Most is lesi. Összegyúrt selyemarca, amelyen megfakul a fény, csupa könny. Sír, de nem úgy és nem azért, mint korábban. Nincs már egyedül, visszajött hátizsákos, sarus barátja, akinek épp hogy pely- hedzik az álla, a haja meg makacsul borzas, nem állja az ujjakat s a fésűt. Nagy csöppekben gördülnek a cseppek türkiz szeméből, hol a mosolyárokba, hol az orrtő apró, fájdalom rajzolta ráncába gyűlnek, hogy onnan, kikerülve a szájat, lecseppenjenek a kerek állról. Téblábol mellette a fiú, nem szól, hiszen egyszer már elhagyta, csak esetlenül lecsatolja a zsákról a laticellhengert, s beteríti a sátorba. Csajkában vizet hoz, odateszi a konzervek mellé. Ellenőrzi a cövekeket, felesleges az is. Segítene, nem tudja hogyan. Hiszen visszajött. Talán éppen azért. De érzékeli a két sírás közti különbséget, s a lány hátán, a fehér trikó két slingelt hasadékán kitüremkedett számyacskákat.

Szégyelli, hogy kíméletlenül nézi őket, s nem hajlandó látni a közeli olajos tengert, a virágba lobbant mályvacserjét, és hitetlenkedik, hogy milyen is közelről az angyal.

65. PASSZÍR

Az albérleti szoba, ahol a Tímár utcában laktam, minden volt, csak kényelmes nem. Fűteni a minden eresztékében füstöt okádó cserépkályhában lehetett, mosdani lavórban. A vizet a konyhából hoztam, ahová a pici (akkor csodásnak tűnő, mert egyedül használt) szobám nyílt, egy régi csapból, amely alatt az elcsepegő folyadékot mázas vas, lefolyó medence fogta fel. Ebben a félgömb, mosogatónak is használt alkalmatosságban mindig volt valami, ami megakadályozta a víz gyors elnyelését, emiatt talán zöld penész ült a réseiben.

Az első, meglehetősen nyugtalanul töltött éjszaka után, még hajnalban igyekeztem volna az udvari (vízöblítéses) WC-t használatba venni, de nem engedett ki a kutya. Tajtékos szájjal ott acsarkodott a konyhaajtó előtt, kétséget nem hagyva arról, mi történne velem, ha kilépnék. A bélműködésemet azonban nem tudtam befolyásolni: a lavórba ürítettem. Aztán a szétázni nem képes anyagot beleöntöttem a lefolyóba. Azt próbáltam átpasszírozni a lefolyó szitáján, amikor a bűzös konyhába belépett a házinéni.

Valahogy így, azóta is, amikor rajtakapnak, hogy írok.

1083