Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 11. szám - Berenik Anna: A félremagyarázott Anonymus II. (tanulmány)
BERENIK ANNA A félremagyarázott Anonymus II. A GESTA HUNGARORUM MINT TÖRTÉNELMI EGYENLET Ha a történelemtudomány egzakt és nem az évszázadok folyamán a tudósok egyéni elképzeléseire épített tudományág lenne, úgy a Gesta Hungarorum problémája régen megoldódott volna. Történelmi eseményeket azonban nem szokás matematikai képletbe szorítani. De miért ne lehetne megkísérelni éppen a Gesta Hungarorummal, ahol véletlenül adva van az egyik oldalon három ismeretlen tényező: 1/ hitelesség = x, 2/ kor = y, 3/ személy = z, melyekből elméletileg ki lehetne számítani a végeredményt, az igazságot, ha a kiinduló behelyettesítés helyes volt. - Az anonymusi kutatástörténet a kort és személyt illetően számos avagy számtalan megoldást kínál, csupa új ötletet, csupa új felfedezést, de ezek nagy általánosságban csak arra szolgálnak, hogy a harmadik ismeretlen tényezőt, a Gesta hitelességét negatívan biztosítsák. Ennek következtében a végeredmény hiányzik, napjainkig nem tudjuk, mi az igazság az első magyar történelmi művet illetően. - A ritka pozitív értékelés esetén pedig, mint Csapodi Csaba: Az Anonymus-kérdés története című munkájában, csupán azt a végeredményt kapjuk, hogy P. magisterben „korának legmodernebb magyarját és első tudós egyéniségünket tisztelhetjük”, de nem tudjuk meg, hogy mi teszi a Gesta íróját értékessé. Ugyanebben a munkában találtam egy rendhagyó idézetet Melich Jánostól (149. o.): Anonymus korának tudományos módszereivel nemzete oknyomozó történetét óhajtotta megírni... a „meseköltő" Anonymust kénytelen lesz minden tudós oda sorolni, ahova őt korabeli nagy műveltsége és nagy tudása miatt már rég sorolni kellett volna, tudniillik a legjelesebb magyar történetírók közé". Az okfejtést nem ismerem, de a Gesta Hungarorum egy évtizeden át tartó analizálása ugyanehhez az eredményhez vezetett. Ha az egyszerű egyenletnél maradunk, s a kutatás jelenlegi hivatalos álláspontja szerint akkort, azaz y-t behelyettesítjük a 12-13. század fordulójával, s a személyt, azaz z-t elhanyagoljuk, mert az nem is olyan fontos, a hitelességet, azaz x-t negatívnak tekintjük, arra az eredményre jutunk, hogy a Gesta problémája mint történelmi igazság megoldhatatlan. Ez azon jogos feltételezéshez vezet, hogy a biztosnak vélt kiindulópont, azaz y értéke téves. — Induljunk ki ezért abból a megállapításból, hogy mindhárom témakörben csak egyetlen igazság lehetséges, majd tekintsük abszolút biztos kiindulópontnak, hogy P. magister csak egyetlen Béla király idejében élhetett, tehát négy lehetőség közül három ki kell, hogy essen. A Gesta Hungarorum ún. Prológusának első mondata, majd a 9. fejezetben a „rómaiak pásztorai” és az 5. fejezet eskü pontjai az eddigi vizsgálattal a 11. századba vezettek bennünket. Mi sem lenne azonban helytelenebb, mint az új felfedezést végeredményként leszögezni anélkül, hogy a kort az író személyével és a mű hitelességével összhangba hoztuk volna. Kristó Gyula egyetlen biztos kormeghatározónak a rómaiak pásztorain keresztül a jelenre utaló modo szót tekinti, ami őt III. Béla/II. Endre korába vitte, míg engemet ugyanez I. Béla udvarába és fiai kíséretéhez vezetett. Logikus következtetés, hogy ha nincs harmadik lehetőség, úgy a kettő közül csak egyik megállapítás helyes. Mivel a jelenleg érvényben lévő 13. századi eredmények nem vezettek a személy meghatározhatóságához és a hitelesség negatív maradt, a további kísérlethez helyettesítsük 1037
