Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 11. szám - Pusztay János: A finnugor népek nemzeti ébredésének dokumentumai (I. A marik) (tanulmány)
«yi-marik által lakott körzet hivatalos nyelve) és keletire (ez utóbbin beszél a Kosság túlnyomó része). A Mari (A)SZSZK területe 23 000 km2, lakóinak száma kb. 700 ezer. Fővárosa Joskar-Ola, mintegy 180 ezer lakossal. 1920. november 4-én alakult meg a Mari Autonóm Terület, majd 1936. december 5-én a Mari Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság. A marik a közelmúltban, több néphez hasonlóan, elhagyták köztársaságuk nevéből az autonóm jelzőt. 3. Vas megye testvérmegyéje a nyelvrokon marik (cseremiszek) által lakott Mari (A)SZSZK, ill. annak fővárosa, Joskar-Ola Szombathely testvérvárosa. Reméljük, hogy ez a kapcsolat továbbra is fennmarad, s megtöltődik valós tartalommal. A kölcsönös megismerkedés, a kulturális, a tudományos és - előbb-utóbb talán - gazdasági kapcsolatok érzelmi hátterét a nyelvrokonság szolgáltatja. Mint a Szovjetunió számos kisebb és nagyobb népe, a marik is öntudatra ébredésük korát élik. Az utolsó előtti pillanatban erősödik a figyelem a nemzeti nyelv és kultúra sorsa iránt. Radikális és józan, de mindenképpen jószándékú javaslatok, törekvések látnak napvilágot. A követelések elsősorban a mari nyelv állami státuszának megadására irányulnak. Érdemes megemlíteni, hogy már 1923. november 23-án a Mari megyei végrehajtó bizottság elnöksége döntött arról, hogy a mari nyelv - az orosszal együtt - hivatalos nyelv legyen, s elrendelte, hogy a szovjet államépítés legfontosabb dokumentumait mari nyelvre is lefordítsák. Az öntudatra ébredés egyre súlyosabb gazdasági helyzetben következik be, egy olyan autonóm köztársaságban, ahol a névadó lakosság már kisebbségben él, ahol a marik — amint azt egyikük a Marij csang (Mari harang) című lap 1990. júniusi számában megfogalmazta - bennszülött indiánként érezhetik magukat. A marik aránya a köztársaság Legfelső Tanácsában csupán 28%. Ilyenformán valós érdekképviseletről beszélni nehéz. A mintegy 600 ezres mari népnek kb. a fele él a köztársaság határain belül, a többi a Kirovi területen és Baskiriában. Az anyanyelv és a nemzeti kultúra megőrzése még a köztársaságon belül is gondokkal jár, s ezek a nehézségek csak fokozódnak pl. a Kirovi területen. Nem lehet megszervezni - bár igény volna rá - az anyanyelvi oktatást, mert nincsen vállalkozó tanárszakos, aki a főiskola vagy az egyetem anyanyelvi szakát elvégezvén a köztársaságon kívül vállalna tanári munkát. De magában Joskar-Olában sem jobb a helyzet, hiszen a köztársaság fővárosában sem működik egyetlen mari iskola sem. Anyanyelvi képzésre a vidéki iskolákban nyílik lehetőség, de - amint egy, az alábbiakban idézendő előadásból kiderül - ott is távol vannak az optimális helyzettől. Az állapotok jellemzésére még egy példa. A mari nyelvű kultúra egyik hordozója a Joskar-Olában működő Mari Színház, amely a nemzeti, az orosz és a világirodalom darabjait közvetíti mari nyelven. A színház színvonalára jellemző, hogy oroszok is szívesen látogatják (a nézőtéren tolmácskészülékek vannak fölszerelve), többször vettek részt össz-szovjet színházi fesztiválokon, ahonnan értékes díjakkal tértek vissza. Ez a társulat harminc éven át az állami zenés színházzal (ez az orosz nyelvű színház) társbérletben játszott, s 1986-ban az orosz színház kapott új épületet. A költségvetési támogatásban is jelentős különbség van a mari és az orosz színház között, előbbi korábban 140 ezer, utóbbi 380 ezer rubelt kapott, jelenleg az arányok némileg megváltoztak, a mari színház 379 ezer, az orosz pedig 480 ezer rubelt kap. Mindenesetre az utóbbi időben valami megindult. Előbb létrejött a Marij el (Mari fold) nevű szervezet, a közelmúltban pedig a Marij usem (Mari szövetség). Ez utóbbinak saját időszakos lapja is van, a már említett Marij csang. (A köztársaságban ezen kívül rendszeresen megjelenik a Marij kommuna című mari nyelvű napilap.) 1027
