Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 11. szám - Pusztay János: A finnugor népek nemzeti ébredésének dokumentumai (I. A marik) (tanulmány)

A Marij csang negyedik, 1990. júniusi száma annak a közgyűlésnek az anyagát tartalmazza, amelyen néhány, az alábbiakban ismertetendő határozaton kívül elfogadták a Marij usem alapszabályát.

A Marij csangnak ez a száma I. G. Ivanov professzornak, a Mari Állami Egyetem Mari nyelvi tanszéke korábbi vezetőjének előadásával indul. A másfél újságoldal terjedelmű előadásban I. G. Ivanov a nemzeti nyelv fontosságát taglalja. Ebből az előadásból teszek közzé néhány gondolatot.

>tA nyelv a nép tudatának, jellemének hordozója, felemelkedésének eszköze, költészete és filozófiája. A nyelv a nép legfontosabb megkülönböztető jegye. Ha a nyelv eltűnik, elvész a nép is. Ezért aggódunk annyira nyelvünk miatt."

„Meg kell tanulnunk tisztelni anyanyelvűnket. Mára már sokan ’nemzeti nihilistákká’ váltunk. Magunk sem tiszteljük nyelvünket. Szégyellünk mari nyelven beszélni. Azokon a gyűléseken is, ahol minden résztvevő mari, oroszul beszélünk. Lassan-lassan elidegenedünk anyanyelvűnktől."

,Az élet már régen követeli, hogy a mari iskolákban a mari gyerekeknek minden tárgyat mariul tanítsanak. A fiatalok csakis akkor érzik át anyanyelvűk minden szépségét, csakis akkor tárul fel érielmük előtt ez a kincs... Csakis így tudja a gyermek anyanyelvének erejét leikébe fogadni. És ez nyelvünk fejlődésének záloga. Ha az anyanyelv gyermekkortól fogva hatol be a gyermek leikébe, a nyelv nem fog elveszni."

,A- városi értelmiség közül (s most nem a kultúrértelmiségről beszélek) sokan távol állanak a mari nyelvtől és kultúrától, mariul nem beszélnek, nem olvasnak, A mari nyelv a falvakban is sorvadásnak indult."

„Joskar-Ólában legalább egy mari iskola működjön.”

„Mi autonóm köztársaságban élünk, ezért úgy gondolhatnánk, a mari nyelv a mi földünkön állami nyelv... Fel kell vetni a mari nyelv államnyelvi státuszának kérdését."

„Ki kell fejleszteni a hivatalinak nevezett stílust, a hivatalok közötti érintkezést, az egész életet mari nyelven kell intézni. Meg tudjuk-e ezt most oldani? Egyet nem szabad elfelejtenünk: köztársaságunk lakosságának több mint a fele nem tud mariul. Erre gondolni kell, amikor a megkezdődött munkát véghez akarjuk vinni. Figyelmesen, bölcsen kell eljárnunk, ha nem akarjuk, hogy szép kezdeményezésünk dugába dőljön."

„Úgy gondolom, hogy a mari nyelvet nem szabad erőszakkal rákényszeríteni más népekre. Kapjon mindkét nyelv (ti. a mari és az orosz — PJ) azonos jogokat."

„Legyen kötelező a mari gyerekek anyanyelvi tanítása."

„Hagyjunk fel azzal, hogy szégyelljük anyanyelvűnk használatát. Tudjanak köztársaságunk vezetői mariul... Tiszteljük anyanyelvűnket, őrködjünk tisztasága felett."

,A- közoktatási minisztériumban nincs mari nyelvvel foglalkozó szakember. Senkinek sem fontos, hogyan fejlődik az újságok és a folyóiratok nyelve."

„Vissza kell nyúlnunk a 20-as, 30-as évek mari szakembereinek áldásos tevékenységéhez. Ok sokat tettek nyelvünkért... Az anyanyelv gazdagítása, fejlesztése soha nem értelmetlen, az sem nem nacionalizmus, sem nem purizmus."

„Mi nem vagyunk nagy nép, ezért erőnk az együvétartozásban van, s abban, hogy problémáinkat kölcsönös egyetértésben oldjuk meg... Ahhoz, hogy az egész nép erejét összegyűjtsük - egy nyelvre van szükség... Ha a nép erejét megtörjük, messzire nem jutunk.”

„Lássunk neki nagy feladatunknak, népünk újjászületése megvalósításának."

Ivanov ebben az előadásában több feladatot is megjelöl. Az egyik, hogy az anyanyelvet alkalmassá kell tenni a hivatali tevékenység kifejezésére. Valószínűleg sokunkban él az a (tév)hit, hogy a mari és a hozzá hasonló kis nyelvek afféle egzotikus fejletlen idiómák, amelyek legfeljebb a népköltészet hordozói lehetnek. Nos, a mariknak - legalábbis nyelvileg - fejlettnek mondható irodalmuk van. Sőt, az utóbbi esztendőkben egyre másra jelennek meg mari nyelvű tudományos munkák - természetesen

1028