Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 11. szám - Lőrinczy Huba: Ambrus Zoltán és Ernest Renan (Adalékok egy rajongás természetrajzához) (tanulmány)
peltséget, s azért nagyon megvetette az új elméleteket, a modernizmus csodáit*.26 Ugyanő „Nagyon valószínűdnek tartotta, hogy az ember „megismerésre való vágyódása” .... utoljára is egy zárt kapura fog találni, melyen ez a felirat lesz olvasható: Ignorabimus.”26 A megszállott, ám hasztalan bizonyosságkergetésbe pusztul bele A gyanú c. kisregény főszereplője, s mesterfogása a műnek, hogy még az olvasó is csupán sejtheti, ámde nem tudhatja meg az igazságot. Az értékek viszonylagosságát szemlélteti Ambrus első novellagyűjteményeinek több darabja is, mqjd a puritán és kötelességteljesítő, majd meg a vitaiizmusnak, az élvezeteknek hódoló életet mutatván üdvözítőként - a példákat sokáig szaporíthatnék. Később, a századforduló után az is megesik, hogy a tanítvány már félrehallja mesterét, az abszolút relativizmus tételét tulajdonítván neki. Az igazság c. dialógus A hazaárulóból ismerős Ibsen-hóst, Stockmann doktort szembesíti Ptlrrhón II-vel (vagyis Renannal), s utóbbi ekként oktatja gyengéden az egyetlen igazság fanatikusát: „Vagy valóban csak egy Igazság van”, „... valamely óseró”, „Ámde akkor ez az Igazság ... megismerhetetíen...” „Vagy vannak milliárd és milliárd igazságok... Annyi igazság, ahány generáció, ahány ember, ahány gondolat. (...) Momentán, pillanatnyi igazságok ugyan, de aligha van másféle igazság.”27 A viszonylagosság teóriájának ily mértékű eltúlzása, a teljes relativizmus hirdetése idegen volt már Ernest Renan tói, így a fiktív párbeszéd sokkal inkább szemlélteti az Öregedő Ambrus felfogását, semmint a mesterét. A „démokritoszi” és a „pürrhóni” komponensek ilyetén keveredése magában is jelzi: a francia tudós nem teremtett önelvű és egységes, belső ellentmondásoktól mentes bölcseleti rendszert. Magyar tanítványa lelkesen ünnepli ezért is: „... az összes filozófiai rendszerek nagy cső<lje után... így volt ó leghívebb kifejezője a mi időnk szellemének, amely elvesztette hitét a rendszerekben, de azért szívesebben filozofál, mint eddig bármelyik kor, mert a rendszerek időhöz kötöttek, ellenben a filozofálás örök.”28 Még tüzesebb szóval ünnepli azért, mert Renan elhárította magától a materializmus kísértéseit, s hitetlen hívőként, hívő hitetlenként hangot adott a századvég heves, de alaktalan Istenvágyának. Ambrus rendre indulattal s megvetéssel beszél az anyagelvűség „vallásáról”, „... a materializmuson épült népies filozofémák komikus krachjá”-ról29 mély azonosulással, a maga vívódásainak rokonára ismerve fordul viszont mesteréhez, ki nem hitte, ám megengedte, sőt: sóvárogta az abszolútum, a démiurgosz létezését. „A vallások ... sorjában összeomlásra jutnak, mert eddig még semmiféle erőnek se sikerült elfojtani az értelmet. - De jaj lesz az értelemnek is, ha sikerülne megfojtania a vallást! Bolygónk, higgyék el nekem, valami mélységes művön munkál” - így Renan, a Jézus életének előszavában, másutt meg: „... a vallás is igaz a végtelenben (...) Semmi sem bizonyítja, hogy van a világon egy központi tudat, egy szellemi erő, mely mindennek a középpontja, ... de semmi sem bizonyítja az ellenkezőt sem.’30 Hasonlóképp vélekedett Ambrus is. Tanúsítja ezt esszéinek gyűjteménye, a Vezető elmék csakúgy, mint a Midas király számos részlete, a Miszticizmus c. „tollrsyz” és - ha ironikus is a hangvétel - a Szent Szerafin megtérése c. novella31 (a szemle korántsem teljes!). Az abszolútum azonban kifürkészhetetlen, a rejtőzködő Isten nem fedi föl előttünk arcát és szándékait. Mily szépen rímel e renani panaszra32 a Midas király egy-két passzusa, A tóparti gyilkosság sóhajos zárlata („Atyánk, aki vagy, akárhol! ... vajon mit kívánsz tőlünk ... és ugyan mit akarsz velünk?...”) s a fiatal Osvát Ernőnek annyira tetsző, magának éjjelente többször felolvastatott Amb- rus-novella, a Finish objektivált vallomása: „... ezen a világon minden csak játék: az emberek, bármivel foglalkoznak, bármiért erőlködnek, mindig csak játszanak, mint liliputi emberkéi egy ismeretlen, roppant Gullivernek. Mivégre jók, mivégre szolgálnak, akár a komoly, akár a nem komoly játékok, senki sem tucfja meg soha; valamit akarnak velünk, de a többi csupa rejtelem”!33 S a gyötrő bizonytalanságban tévelygő, játékai közben örökkön rettegő embertörpe csakis két módon közlekedhet az elrejtőzött Istennel: ha valódi szerelmet él át, vagy ha - igazi művészként - ihletett alkotást hoz létre. Csupán az első idea származik Renan tói, a másik- már Ambrus 1023
