Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 11. szám - Lőrinczy Huba: Ambrus Zoltán és Ernest Renan (Adalékok egy rajongás természetrajzához) (tanulmány)
leleménye. a szerelem nagyon különös egy misztérium, (...) vallási cselekedet,(...) a legnagyobb bizonyítéka annak, hogy van Isten” - prédikálta a francia gondolkodó, s tanítása lírai futamokban visszhangzik egyebek közt a Midas király lapjain34, hogy a művész és a művészet isteni küldetéséről ugyané regény beszéljen.36 Renan és Ambrus mindenség- és létvíziója egyéb pontokon is hasonlatos. Ha a Jézus életének előszavában ez áll: „A világ pokoli és égi komédia egyszerre, zseniális karvezetőtől vezetett sajátos körtánc, melyben a jó, a rossz, a rút, a szép egymásután vonulnak fel a nekik valamely rejtelmes cél beteljesedése érdekében kijelölt helyen”36 - válaszol erre (túl a Finish c. novella imént citált részletén) a Giroflé és Girofla zárlata („... örök komédiánk ... oktalanságok láncolatából áll, ... s e sok veszödséget, e sok oktalanságot egyetlenegy gyújtó szóval Életnek...” nevezzük) és a Solus eris („... minden élet: tragédia, de ez a sok tragédia néha ... vígjátékokból alakul ki, ami azt bizonyítja, hogy a tragédiák és a vígjátékok anyaga ugyanegy, vagyis: nincsenek vígjátékok...”)37. Renan az általános morális hanyatlás hamaros bekövetkezését jósolta,38 Ambrus a maga korában megvalósulni látta ez ijesztő próféciát. Ezért ábrázolta müveiben oly sűrűn az emberi kisszerűség, olcsóság, elkorc sósul ás látványait, s valószínűleg ezért vonzódott oly feltűnően a paródia, a szatíra hangvételéhez és műfajához. Az ide vágó tömérdek példa közül most csak a Királyidillek c. novellacsokorra39 és a Kultúra füzértánccal c. kisregényre utalunk. S a rejtelmes célú, ismeretlen rendező dirigálta komédiában, az egyetemes kiüresedés közepett az ember csupán kétféleképp védekezhet léte semmiségének és semmisségének nyomasztó tudata ellen: játékkal és kötelességteljesítéssel. „... az élet csak játék”, illetőleg: az élet alkalom arra, hogy megfeleljünk a reánk bízott küldetésnek - tanítja a magyar író szerint Emest Renan,40 nem csoda hát, ha e teorémákkal Ambrus szépprózájában is gyakorta találkozhatni. A - hellyel-közzel már Kosztolányi felfogását előlegező - játékfilozófia” a kiB- és nagyepikát egyaránt átszövi,41 a kötelesség imperativusáról pedig tán a Midas király beszél a legnyíltabban, a legvallomásosabban: „Biró Jenő úr »erkölcsi lény« volt, vagyis abban a hitben növekedett fel, hogy az ember nem azért jön a világra, mintha itt valami különösen jól érezhetnök magunkat, hanem azért, hogy megfeleljünk bizonyos kötelességeknek, melyek eredetükben és céljaikban meglehetősen rejtelmesek ugyan, de azért igenis léteznek és parancsolnak. (...) A szerep megalázó volta nem tette lázadóvá, s nem érezte magát feloldottnak a rejtelmes kötelességek alól, csak azért, mert nem kérdezték meg, hogy vállalja-e vagy sem.”42 Szép, egyszersmind lesújtó és fölemelő szavak. Kitetszhetett az eddigiekből: igen mélyen érintette Ambrust a Renan-élmény, élethossziglan beléje vésődött a francia gondolkodó karizmatikus személyisége és „filozófiája”. Alkati, világszemléleti okok egyként magyarázzák e nagy erejű vonzalmat, hiszen még az érzelmesség hajlama is összefűzte őket.43 Korántsem véletlen, hogy a tanítvány lírikusként, „... a jelen idő legnagyobb poétájáéként is ünnepelte mesterét.44 Egy tüzetesebb vizsgálódás alighanem további megfeleléseket mutatna ki Renan „bölcseleté” s Ambrus művészete közt, egy más szempontú vizsgálódás alighanem igazolná, hogy egyéb pozitivista gondolkodók - Taine, Buckle - ugyancsak maradandó hatással voltak a magyar alkotóra.46 Nekünk mindenesetre úgy tűnik fel, hogy a breton tudós volt reá a legnagyobb befolyással - zárja mégis (stílszerűen) az okfejtést a renani- ambrusi kétely szava: „Ámbár ez se egészen bizonyos.”46 1024
