Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 11. szám - Szepesi Attila: Regiomontanus, Egy borospalackra (versek)
SZEPESI ATTILA Regiomontanus Jó mester, Regiomontanus, kőnigsbergai Müller János, Mátyás király titoklesője, csillagsüvegű kancsal mágus, amikor suttyó kölyök voltam és porzsolt malacfület ettem, a távoli tükörvilágok gyanútlan szikráztak fölöttem. Most, hogy egy hiján ötven lettem, mit találok a csízióban? Az állatövi fényes ösvény jövendölése átok? áldás? Hét napra hét jövendő csillag: jövel hétfőre ködös Holdam. Közelíts keddre hadhozó Márs: véres vakulás, kandi rontás. Jövel szerdára szárnyas küldönc: Mercurius, szvakat szóló. Csütörtökre bölcs Jupiter, a légen át szszéllyel szálló. Péntek- re jöjj el hamvas Vénus. Szaturnusz légy szombat vendége: aranykor titokzatos véne. És vasárnapra, hetedízben, Nap fürösszön teremtő tűzben. Ha meg másképp lesz, vess magadra, sátánfütyülős, ebugatta, te vétettél a törvény ellen, nem az örvénylő Hét Planéta. Egy borospalackra Valaki ittfelejtett 89 nyarából hét deci napsugarat, néhány pohárka fecskecsivitet és gyurgyalagsuhogást. Akárki volt, most előásom a téli csizmák silói, a kabátok denevérszámya alól a görög szőlőműves énekét, valahol Meteóra alatt a birkák bégetését, forrás iszapján faunok lábnyomát. A mediterrán kő- és olaj- fa-éden kék visszfényeit. Pánsíp hangja delel a borókalugasban. Dallamából kigördül egy puha göröngy, kicsordul a darazsak méze, zöldarany szél a fügefákon, iszalagok indás zenéje. Hellasz időtlen ideje: tamariszkusz- ligeten át az ösvény. Iszom a búzatábla- és felhőjátékkortyokat, tücskök ciripjét, bogyók veres parazsát, árpádházi királyleányok görög vérét, margarétás arca hamvát. Egészségedre, nyár! 987
