Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 11. szám - Sergiusz Piasecki: Egy vörös tiszt naplója III. (regényrészlet) (Szalai Attila fordítása)
maga a szabotőr és forró szavakkal ecsetelte az éberség fontosságát, meg azt is mondta, hogy szerinte a városból jöhetett a diverzáns. De ekkor előlépett a komszomolka és aszonta:- Az a diverzáns te magad vagy! A bombát is te helyezted el a gát alatt, csakhogy én időben elvittem onnan. Mire amaz:- Hát ennyit ér a szerelmed, hogy épp te adói fel? A komszomolka pedig ekképpen válaszolt meg neki:- Én a Komszomol tagja vagyok és számomra első a kötelesség. Tégedet pedig, aki a Szovjetunió ellensége vagy, legszívesebben magam lőnélek le! Engem úgy meghatottak a szavai, hogy tapsolni kezdtem és felkiáltottam: „Bravó, bravó!” A film vége pedig a következő volt: a komszomolkát behívatták a pártbizottságra és ünnepélyesen átnyújtottak neki egy kitüntetést. A szabotőr traktoristát meg láthattuk a rács mögött... Nagyon szép film volt, legalábbis engem mélyen megindított. Kérdeztem a társnőmet:- Hát neked, Nászja tetszett?- Nem rossz - aszongya. - Csak kár azért a fiúért. Olyan jóképű volt. Kimentünk a moziból. Mondom Nászjának:- No most hová: hozzád vagy hozzám?- Hozzám nem lehet. Mi hatan lakunk egy szobában lányokkal. Hát elmentünk énhozzám. Lefeküdtünk, aztán nekem korán kellett kelni, mert szolgálatba voltam osztva. Kezdtem ébresztgetni. Erre aszongya:- Menj csak. Én még egy órácskát szundítok, aztán elmegyek én is. No, elmentem a kaszárnyába. Este jövök haza - hát Nászja nincsen. Az ágy bevetetlen, a szobában nem takarított senki. Elkezdtem rendet rakni és észrevettem, hogy eltűnt az a csomag az ágy alól, amit Dunnyuskának akartam küldeni. Marha ideges lettem és áthívtam Lipát. Mondom neki:- Volt itt a szobámban egy csomag, tele értékes dolgokkal és eltűnt.- Mikor? - kérdezi.- Nem tudom - feleltem. - Ide rajtad, a feleségeden meg a lányaidon kívül nem jár be senki. Kérdezd csak meg, nem vitte-e el valamelyik? Erre aszongya:- Nem létezik. Se viccből, se komolyan nem csinál ilyet egyik se. Nálunk az nem szokás. Mást mondok én neked: láttam, amint ma reggel ment kifele a szobádból egy bárisnya és az viszont vitt egy kartondobozt a hóna alatt. Még meg is kérdeztem tőle, mit keresett a lakásban, mire azt mondta, hogy a vőlegényénél aludt. Igen kellemetlenül éreztem magam, no meg azokért az értékes dolgokért is nagy kár. Úgy döntöttem, hogy megkeresem Nászját. Elkezdtem minden este a mozihoz járni, de hiába, nem bukkant fel sokáig. Aztán egyszer mégiscsak elkaptam, világos nappal, bent a városban, a főtéren. Három társnőjével volt ott- Szép jónapot, Nászja! - köszöntem neki. Ez meg eleinte játszotta, hogy nem ismer meg. Aztán meg aszongya:- Jaj, annyi férfit ismerek, hogy nem emlékeztem mingyár. No, mondom neki:- Gyere csak velem egy pillanatra. Meg kell beszélnünk egy fontos dolgot. Erre ő: 985
