Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 11. szám - Sergiusz Piasecki: Egy vörös tiszt naplója III. (regényrészlet) (Szalai Attila fordítása)

nyomás alól. Ez meg itt csak kacarászik, cukorkán és játékon jár az esze! Hej, micsoda sors vár az ilyen gyerekekre!

Gondoltam, kiszedem Zoskából, hogyan és mivel verik őket az iskolában. Hallottam, hogy a tanároknak és a papoknak külön e célra készült gumibotjuk van. Azonkívül vernek vonalzóval is. Megnéztem Zoska kezét, de nyomát sem leltem a büntetésnek. Mondom hát neki:- Idehallgass, kapói öt rubelt cukorkára, ha leveszed a ruhád és megnézhetem a hátad.- De szégyellem - aszongya. - Minek magának az?- Nincs mit szégyenkezned - mondom. - Csak kíváncsi vagyok, látszik-e... Azt hallottam, hogy a papa meg a mama vernek téged.- Papa sohasem bánt, csak a mamától kapok néha egyet a fenekemre.- Mustasd csak meg a hátad, addig nem hiszem el.

Levette hát Zoska a ruháját, én meg alaposan átvizsgáltam a hátát. Se tipli, se forradás, se hurka. Verésnek tényleg semmi nyoma. Odaadtam neki az öt rubelt és kérdem tovább:- Mondd meg az igazat: az iskolában szoktak verni benneteket?- Miért vemének? - kérdezi vissza.- Mi az, hogy miért... Nagyon jól tudom, hogy a tanár is, a pap is verik a gyerekeket.- Dehogy verik - aszongya. - Nem igaz.

Fura história! Tényleg semmi nyoma, hogy vernék. De lehet, hogy kiváltságos a kislány, a vérszopó tanárok besúgója; bizony, az nem kizárt. Másképp teljességgel érthetetlen a dolog!... Ej, de csavaros eszű ez a kis Zoska! El nem árulná se a tanárait, se a papot. Nézze meg az ember, ilyen kicsi, aztán már hogy megnevelték. Nagyon úgy néz ki, hogy belőle aztán semmi haszna nem lesz a Szovjetuniónak. Biztos a kapitalista pionírszervezethez tartozik és figyeli a szüleit, meg a többi tanulót, és jár beszámolni róluk a fasiszta NKVD- hez. Mert hogy is lehetne másképp?

(1940. február 7., Lida)

Tegnapelőtt este elmentem moziba. Nem a film érdekelt, hanem megtudtam, hogy ismét érkezett egy szállítmány szovjet bárisnya a városba. Gondoltam, felszedek már belőlük egyet, mert ezekkel az itteni burzsuj fehérnépekkel nem jön össze semmi. Mind úgy fönn hordja az orrát, hogy nyomot hagy a plafonon. Még szóba se akarnak állni velünk. No, elmentem a moziba és látom, tényleg ott vannak. Kettesével-hármasával járnak, rágják a szotyolát és csak úgy kacsintgatnak a katonákra. A mieinkből is sokan idecsődültek, hogy megnézzék a friss árut.

Elsétáltam párszor a mozi előtt, azt’ lesem, melyiket szólítsam meg. Nem gond, ők is tudják, hogy miért jöttek. De mégiscsak tiszt vagyok, hát az átlagnál jobbat szeretnék. Mert sok ám a kutyaütő is köztük. Végre kiböktem magamnak egy egész jóképűt. Kicsit hasonlít Dunnyuskára és a kinézete is olyan finomabb. Odalépek hozzá, azt’ mondom neki:

Asszem, valahonnét ismerem magát.- Nekem is úgy tetszik - aszongya.

983