Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 11. szám - Sergiusz Piasecki: Egy vörös tiszt naplója III. (regényrészlet) (Szalai Attila fordítása)

Kérdezem aztán:- Hát azt tudod-e, kicsoda Sztálin?- Nagyon is jól tudom - aszongya.

Ez már tetszett, meg is simogattam a buksiját és adtam neki egy cukrot. Mondom neki tovább:- Helyes, hogy tudod. De mondd meg nekem pontosan: kicsoda is ő?

Erre meg hangosan és érthetően aszongya:- Véreskezű zsarnok, aki Hitlerrel karöltve el akarja pusztítani a világot és mindenkiből olyan rabszolgát akar csinálni, mint ti vagytok ott Oroszországban.

Azonnal kivert a hideg verejték. Fölugrottam és gyorsan körülnéztem. Aztán kilestem az előszobába is, nem hallotta-e valaki, mit mondott... Elállt a lélegzetem. No, aszittem, becsületes emberek, azt’ tessék, miket össze nem beszélnek Sztálinról és Hitlerről, az emberiség megváltóiról! Mivé tették ezt a gyereket a burzsujok! Szerencsére, nem hallotta senki.

Jól megnéztem magamnak ezt a kis Zoskát. Életember először hallottam ilyen dolgokat. S pont egy gyerektől... Meg is kérdeztem aztán:- Ki mondott neked ilyesmiket? Apád, anyád vagy netán Julka? Mondd csak, nem az iskolában hallottad véletlenül?- Nem kell azt mondani, úgyis mindenki tudja... Ti is tudjátok, csak úgy tesztek, mintha nem tudnátok, mert féltek a NKVD-től.

Ezek után már nem is válaszoltam neki, de attól a perctől fogva elkezdtem félni tőle. Alig múlt tízéves, aztán már micsoda elvetemült fasiszta és angol ügynök!

Ö meg, mintha mi sem történt volna, továbbra is be-benéz hozzám, és hol valami illusztrációt kér, hogy mutassak neki, hol a pisztolyommal akar játszani. Én pedig azóta nem kérdezek tőle semmit, nehogy valami hasonlóval traktáljon ismét. Annyi biztos: nem lesz könnyű kinevelni belőle ezt a sok burzsuj disznóságot. De hát ez már a mi szovjet iskoláink dolga.

Hanem egy kérdés igencsak fúrta az oldalamat: vajon ezekben az itteni burzsuj iskolákban miként dresszírozzák a gyerekeket, hogy ilyen fasiszta sakál váljék belőlük? Hiszen egy kisgyereknek fogalma sincs a világról és azt beszélhetni be neki, amit csak akar az ember. S a kapitalista világ, mint köztudott, pusztán csalásra, terrorra és propagandára épül... Olvastam én is eleget arról, hogy a lengyel iskolákban a tanárok és papok csak kínozzák a gyerekeket s mindenféle kegyetlen módszerekkel verik beléjük a különböző fasiszta fogalmakat. Elhatároztam, hogy felderítem a dolgot, mert egyelőre ugynazokba az iskolákba járnak a gyerekek, mint azelőtt. No, egyik nap, kora délután, hamarabb megjött a kis Zoska az iskolából, mint szokott. Igencsak hideg volt odakint. Az iskolatáskáját bent hagyta náluk, s már kopog is be hozzám, mert az én szobám a legmelegebb, ott fűtötték legjobban a kályhát. Aznap nem voltam szolgálatban és otthol ültem.

Adtam neki cukrot, aztán beszélgettünk. Látom, szokatlanul vidám. Kérdi, tudok-e ágyúval lőni. Be nem áll a szája, mint afféle gyereknek... burzsuj gyereknek. Mert a mi szovjet gyerekeink sokkal komolyabbak, mosolyogni se igen mosolyognak és tisztában vannak a proletariátus szerepével és Oroszország jelentőségével. És mindenekelőtt: nagyon szeretik Sztálint és tudva tudják, hogy óriási feladat vár rájuk - felszabadítani a világot a kapitalista el982