Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 11. szám - Sergiusz Piasecki: Egy vörös tiszt naplója III. (regényrészlet) (Szalai Attila fordítása)

Nézem, jól van, megvan mind a két órám. Ebből is látszik, hogy rendes társaságban mulattam. Elmentem hát haza.

Nohát így sikeredett kellemesen és vidáman eltölteni a szilvesztert.

(1940. január 19., Lida)

Még mindig a Lipáéknál lakom. Vodkát nem iszok vele, pedig de sokszor mondja: „No fűtsünk be egy kicsit, vörösparancsnok!” De aszontam neki, hogy eltiltott tőle az orvos, mert beteg a gyomrom. „Arra meg éppenséggel nincs jobb a vodkánál - magyarázza Lipa. - Kiégeti, kipurgálja, oszt már egészséges is vagy”. Hanem én még egyszer csak nem hagyom magam befűzni. Még most is a frász tör, ha eszembe jut amaz az éjszaka.

Nagyon kellemes a szobám. Kiszámoltam: 24 négyzetméter a lakóterülete. Nálunk, a Szovjetunióban egy ilyenbe négy embert is bekvártélyoznának, ugyanis a törvény szerint 6 négyzetméter jár egy személynek. Én meg egyedül lakom ebben. Senki nem üti az orrát a dolgomba. Mondhatom, élvezem, bár nem valami szocialista stílus.

Voltam párszor teázni a Lipáéknál. Mindig vigyáztam, nehogy a politikára terelődjön a szó. Észrevettem, hogy ezek még mindig nem értik, hogy a politizálásból nem sülhet ki semmi jó, hanem csak bajt hozhat az emberre. De hát valahogy nem volt kedvem megmagyarázni nekik... Amúgy jól megvagyunk velük, nem érheti szó a ház elejit, rendes népek. Csak ezt a Julkát nem állhatom. Cserfes, pimasz, fenn hordja az orrát és egyáltalán nem tartja tiszteletben a katonai rangomat.

Van neki egy húga. Úgy híjják, hogy Zoska. Olyan tízéves lehet. De micsoda szerzet az is! Ha felnő, épp olyan lesz, mint a nővére. Bár, ha a mi hatóságaink kézbe veszik, megnevelik, tán még kommunista is lehet belőle. Egyelőre még ebbe az ő burzsuj iskolájukba jár... Jut eszembe: oktatás! Nemrégiben volt nálunk egy szeminárium: hogyan viselkedjünk az itteni lakossággal szemben. A fő, hogy senkiben se bízzunk és a Szovjetunióról ne meséljünk semmit. Mert a burzsuj uralom alatt felnőtt idősebb elemeket úgysem lehet megváltoztatni, azok már olyanok, mint a veszett fejsze nyele; egyet lehet velük csinálni: fokozatosan kiirtani őket. Hanem a gyerekeket Oroszország számára hasznos állampolgárokká kell nevelni. Barátkozzunk tehát velük, osztogassunk nekik cukorkát és igyekezzünk beléjük csepegtetni a tiszteletet a párt és Sztálin iránt. így aztán hozogattarn én is cukrot a kis Zoskának. Rettentően szereti az édességet. Sokszor el is beszélgettem vele különböző dolgokról. Egyszer megkérdeztem tőle:- Hát te mi vagy: lengyel vagy bjelorusz?- Lengyel - aszongya.- Szamárság - mondom neki. - Nem lehetsz lengyel, mert Lengyelország nincs és nem is lesz többé.

Erre aszongya:- De lesz, mert jönnek az angolok, kikergetnek titeket innen és Lengyel- ország megint szabad lesz.

Na, szép, biztos az iskolában hall ilyeneket. Szörnyű ez a burzsuj oktatás. A politrukoknak igaza van.

981