Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 11. szám - Kocsis István: Báthory István (tévéjáték két részben)

Ma méltatlan voltam. Átéltem, hogy Isten eltéríti a felém repülő golyókat, és soha nem voltam távo­labb Istentől. Kérlek, Istenem, tartsd távol tőlem a szerencsét, ha nem a Te eszközöd vagyok... Mi­atyánk... Lehet, hogy még senkinek sem sikerült. Csak kérkednek az­zal, hogy sikerült. Loyolai Szent Ignác nem kérkedett, nem, ő bizto­san nem. Csak világi fejedelemnek nem sikerülhet. Bizonyára. Hogy sikerülhetne? Ha képtelen vagyok elfelejteni, hogy ki vagyok. Én nem vagyok király, nem is vagyok, csak Isten van, Föld sincs, csak Világ­mindenség. Időtlenség és határta­lanság. Én vagyok a véletlenség, ami a bizonyosság, az Isten. Időt­lenséget és határtalanságot betölti az ő akaratával. Ami létezik, az az ő akarata. Ha létezem, az ő akarata vagyok. Kiléphetek a látszatból a valóságba. A lelkem az időtlenség­ben és határtalanságban van. Mi atyánkénál... Mi atyánk... (Mozdu­latlanul térdepel. Wesselényi lép be. Nézi a királyt. Vár. Báthory nem mozdul.) WESSELÉNYI (Bátortalanul.) Meg kell zavarnom, felség. Rómából jöt­tek követek. Jezsuita atyák. (Báthory nem mozdul. Wesselényi kimegy.) 6. kép A királyi sátorban. A tanácskozó asz­talnál Báthory, Possevino, Szántó, Caligari, Leleszi és Karnkowski. POSSEVINO Felséged azért indítot­ta ezt a háborút, hogy Livóniát a lengyel koronának visszaszerezze. Hát visszaszerezte. Miért folytatná a háborút? BÁTHORY (Vidáman.) Ha úgy dön­töttem, hogy Moszkvában fogom kinyilvánítani a békefeltételeimet, akkor miképpen fejezhetném be Pskownál a háborút? CALIGARI A Szentatya bízik abban, hogy felséged örömmel veszi tudo­másul, hogy aki eddig ellensége volt, az ezután barátja és szövetsé­gese lesz. BÁTHORY Iván nagyfejedelem már nem lehet szövetségesem, legfel­jebb az utódja lehetne az. SZÁNTÓ Arra kérjük felségedet, ne nyilatkozzék addig, amíg nem mondtunk el mindent. BÁTHORY Teljesen mindegy, hogy mit mondanak még el. Nincs a világon semmi, ami eltéríthetne engem szándékomtól, hogy Ivánt a trónjáról letegyem. (Szünetet tart, majd továbbra is vidáman.) Ő ma­ga ugyan még megtehetné. Azzal, hogy komolyan veszi a levelemet. Azt a levelemet, amelyikben őt párbajra hívtam ki. Válaszul pök­hendi viselkedésére. Csakhogy at­tól tartok, hogy Iván nagyfejedelem nem vállalkozik oly bátran párvia­dalra, mint ellenfelei meggyilkolta­tására. KARNKOWSKI Felséged megfeled­kezik e párbajról is, ha megtudja, mire szánta el magát a nagyfejede­lem. BÁTHORY Nekem ő meglepetést már nem tud okozni. POSSEVINO (Kivár, majd diadal­lal.) A nagyfejedelem nemcsak hogy hajlandó belépni a törökellenes szö­vetségbe, nemcsak hogy elismeri felségedet e szövetség vezérének, de áttér a római katolikus hitre egész népével együtt. BÁTHORY Mindezt úgy mondja, mint aki el is hitte a nagyfejedelem fogadkozását. POSSEVINO Miért ne hittem volna 938

Next

/
Thumbnails
Contents