Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 11. szám - Kocsis István: Báthory István (tévéjáték két részben)
BORNEMISZA Miféle parancsra kellett volna vámunk, ha egyszer felismertük felségedet? BÁTHORY Az én életem tehát nem is volt veszélyben?! BORNEMISZA Már hogy ne lett volna veszélyben? Csodák csodája, hogy megmenekült. BÁTHORY Kegyelmed meghiúsította a megbizonyosodásomat. BORNEMISZA A magyar és lengyel nemzet üdvére. BÁTHORY Nem köszönöm meg, Bornemisza. BORNEMISZA Nem tettem semmit, amiért köszönet járna. BÁTHORY (Csendesen.) Köszönetét nem mondok, de megkövetem kegyelmedet. Nagyon szégyellem magam. BORNEMISZA Engedelmet kérek a távozásra, felség. BÁTHORY Menjen csak, Bornemisza. (Bornemisza kimegy.) BÁTHORY (Leül, magába mélyed, majd tábori oltárához megy; letérdepel.) Látod Istenem, milyen szánalmas módon próbáltam a megbizonyosodásig eljutni... Add értésemre, hogy a megbizonyosodásig ember nem juthat el. Bocsásd meg nekem, hogy mai cselekedetemet mint magasztosát, mint emberfelettit éltem át. Életem legszánalmasabb cselekedete volt. Ismételten kérem tőled, hogy vedd el tőlem királyi koronámat, ha nem Te választottál ki engemet. Vedd el mielőbb. Te is láthatod, milyen gyenge még az én lelkem. Szent Ignác lelkigyakorlataihoz sincs még a lelkemben elegendő erő. Nemhogy órákra, percekre sem tudok eljutni a Te világodba. Nagyon akarom, talán azért nem sikerül? Ma megengedted megtudnom, hogy az ember lelke csak addig szánalmas és gyenge, amíg nincs lehetősége feltöltődni különleges erővel a Te időtlen és határtalan világodban, akkor miért nem segítesz ahhoz is, hogy e világba legalább hetente egyszer legalább egyetlenegy órára eljuttassam? Segíts hát engem abban, hogy elmerüljek legalább egy órára a Miatyánk egyetlen szavában... Miatyánk... Legszentebb szó, te légy az a kapu, amelyiken lelkem Isten világába távozik és amelyiken visszatér... Miatyánk, Miatyánk... Segíts, Istenem. Ha sikerül, többé nem veszítem el a fejem. Bűnös gondolatok akkor többé nem kísértenek meg. Bűnös próbákat, mint amilyen a mai, többé akkor nem teszek... Papnak már sikerült kijuttatnia lelkét a földi világ börtönéből, királynak is sikerülhet... Miatyánk... Nem, ma sem fog sikerülni. Sikerülnie kell. Hogy több olyan hibát ne követhessek el, amilyent ma. (Összpontosít.) Miatyánk... Úgy viselkedtem ma, mint egy felelőtlen kölyök. Felelőtlenségemnek hány áldozata van? Hiába fogadom meg ezerszer, hogy csak azért is úgy fogok cselekedni minden körülmények között, mintha eljutottam volna a megbizonyosodásig, hiába... Nem fog sikerülni... Miatyánk... A látszat az, hogy Te segítesz engem, Isten. Vagy Te segítesz, vagy szerencsém van. Nincs ekkora szerencse... A Te segítséged nélkül én nem jutottam volna el eddig. Miatyánk... Nem, nem teszek soha többé semmit a megbizonyosodásért, csak úgy fogok élni, mint aki már megbizonyosodott... Ha a legnehezebb lelkigyakorlat áldásában nem részesedhetem is, ha Isten nem méltat arra, hogy kegyelmébe fogadjon, akkor is úgy viselkedem, mint aki méltó... 937