Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 1-2. szám - Kodolányi János levelei Zimándi P. Istvánhoz

Éjszakáim többnyire rosszak most is, ma sem aludtam ki magam. Ezért is jó volna Belonnal beszélgetni s nem „vigaszt”, hanem igazságot hallani. Sokszor gyenge az én hitem is.

Szeretettel kívánok minden jót. Légy egészséges, nyugodt és dolgozz szorgalmasan. Ha ráérsz, írj is. Én még csak egy pletykát akarok idebiggyeszteni. Illyés Dózsa- darabjának megbírálása végett összeült hét történész s kifogásokat emelt. Nem szerepel a munkásság stb. Illyést ez fölpaprikázta, összepakolta darabját s elvitte a színháztól. Továbbá sok a zavar, a baj az Irószöv.-ben, s furcsa jelenetekről hallottam. No, requiescat in pace.

Szeretettel ölellek.

János b.

Ui. Lányom itthon volt, lapon fog értesíteni, mikor veheti át ifjú barátod a Bika kéziratát. Kozocsa írt, megköszönte, amit megköszönni nevetség.

Akarattya, 1955. márc. 10.

Kedves Pistám!

Megint álmatlanul töltött éjszaka után ülök írógép elé, fáradtan, leverten. Tetejébe egy kellemetlen alak jelentette be táviratilag a látogatását mára, tőlem távol álló, erőszakos, rosszakaratú, tehetségtelen s példátlanul buta dilettáns, József Attila egykori sógora, József Jolán volt férje, akivel a régi időkben ismerkedtem meg a kávéházban, Attilával folytatott sakkjátszmáink közben. Eddig elkerült, most nyilván azért mutatkozik, mert megjelent a könyvem. Dühös vagyok s minden rosszra elkészültem. Egyszerűen táviratozik, hogy a reggeli vonattal jön, nem tárgyalja meg előbb levélben. Adjak neki ebédet, egész napomat fecséreljem el. Bizonyos, hogy ezt a levelet is félbe kell majd hagynom.

Először is, hogy el ne feledjem; a Bika kéziratáért ifjú barátod bármikor elmehet a lányomhoz, ha netán nem volna otthon, a háziak odaadják neki.

Tovább: hálás köszönet az írod. Űjságokért, s a könyvjegyzékért. Igen érdekesek az Általad megjelölt írások, s a legnagyobb zűrzavart mutatják. Ugyancsak erre vall Nagy Péter cikke a népi írókról (Juhász Géza megleckéztetése) s a véle merőben ellentétes Bölöni-cikk. Bölöni ugyanis éppen azt állítja, amit Nagy P. tagad: hogy t.i. az irodalom „kapuőrzői” ún. baloldali elhajlók. Hogy most Bölöni mit mond a friss párthatározat elhangzása után, nem tudom. Egy finom pletykát nem hallgathatok el. Molnár Miklóst valóban kihajították az írod. Újság szerkesztéséből s ő napokra eltűnt, még szokott eszpresszójában sem mutatkozott, hanem térdét összeverve nyalta sebeit. Eközben új szerkesztő után néztek, de senki sem vállalta, így az akvirálás nem sikerült. Visszahívták tehát Molnár Miklóst, s minden maradt a régiben. Ezek voltak a Benjámin-vers meg a Déry-cikk utórezgései. Déryt régóta tehetségesnek tartom, nem is lehetett látni hajdan a komm. írók társaságában. Nehezén fér meg a „vonalban.

Illyés Gyula okos fiú: egy hónappal meghosszabbította párizsi tartózkodását. Ott várja meg, amíg a rázós szekér egy kissé egyenletesebb talajon halad megint.

Tehát, igen, megjelent a könyvem. Tekintélyes, vaskos és nagyon kemény könyv. Várj egy kis türelemmel, amíg elküldhetem. Folyton esik az eső, derékig ér a sár, s a posta messze van.

Mindezeknél fontosabbnak tartom azonban a Péterfy-tanulmány döntő kérdéseinek megoldását. Múltkori levelemben találgattam, nem kell végérvényes döntésnek tekintened. De semmiképpen sem fogadhatom el az öngyilkos alkat” kényelmes feltételét. Mert ismét kérdem: mi az az öngyilkos alkat? Nyilván olyan konstitúció, amiben a testi s a lelki lényeges vonások mintegy predesztinálják az embert az öngyilkosságra. A szekréciós folyamatoknak, működéseknek tehát organikusan össze kell játszaniok a lelki folyamatokkal, s a végeredménynek elkerülhetetlenül öngyilkos93