Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1-2. szám - Kodolányi János levelei Zimándi P. Istvánhoz
nak ehhez semmi köze. És azt sem érzed, hogy „összefüggés” a magyarban nem lehetséges, mert a „függés” értelme ellentmond az „összé”-nek. — A vasúti kocsik sora, vagy a láncszemeké nem függ össze, hanem kapcsolódik. De nem akarlak agyonnyomni magyarázataimmal. Ha javításaimat elfogadod, műved igen jó s stílus dolgában is tisztességes lesz. Csak egyet javaslok még: szokj le a kettőspont használatáról, mert az Téged kényelmességre, lustaságra nevel, fölment az alól a kényszer alól, hogy megszerkesszed a mondatot. Ugyancsak leszokhatnál a gondolatjelek közé szúrt megjegyzésekről, magyarázatokról, évszámokról, hasonló okból. Azt hiszem, ha a „szentmise, szentgyónás” szavakat egyszerűen misének, gyónásnak írnád, minden nehézség nélkül megjelenhetnék a műved úgy, ahogy van, any- nyira korszerű s annyira következetesen igaz. Én legalább kiadnám akkor is, ha ma népnevelési miniszter lennék. (Azaz: marxista.) De az aztán bizonyos, hogy némely része bízvást közölhető volna pld. az Irodalomtörténeti Közleményekben, elsősorban a múlt század végének megdöbbentő rajza. (A munkásság életviszonyai, lakásviszonyok, sztrájkok, kül- és belpolitikai állapotok, a kormányzás módszerei stb.). E részletek közlése szükséges is volna, hogy a múlt század emlékezete megtisztuljon a reakció meséitől. Gondolkozz ezen. Ami mármost a saját ügyeimet illeti: a Szépirodalmi a közeli napokra ígérte a szerződés elküldését, s ugyanakkor volna esedékes az első előleg is. Könyvem tartalomjegyzékét beküldtem, s igen jónak tartják. Eddig tehát eljutottunk. Lehetséges azonban, hogy a közeli napokból hetek lesznek, manapság senki sem ura a szavának. És az is lehetséges, hogy majd igyekeznek engem valami másod- vagy harmadrangú kategóriába sorolni s így megrövidíteni. Efféle esetben azonban nem írom alá a szerződést, inkább éhenhalok. Irószövetségi tagságom ügyében semmi sem történt, Veres Péter kijelentései ellenére. [...] A közeli napok egyikén meg fog látogatni Janko- vich Feri Erdei Sándorral, az Irószöv. főtitkárával, s akkor majd sikerül tiszta képet alkotnom az állapotokról. Péter olykor bosszantó. Elkérte egy kéziratban lévő társadalmi regényem kéziratát, s azt írta, hogy csak az elejét meg a végét olvasta el, s „mindenütt meglátszik a író kezenyoma”. Majd meg olyasmit tanácsolt, hogy „törjek be egy új nagy művel”, mintha bizony ifjú kezdő volnék, s ő legalábbis Móricz Zsigmond. Meguntam az öreg kuiók balmazújvárosi esztétikáját. Élünk, ahogy tudunk. E hét végén érkezik fiam a feleségével, s a másik két kisfiúval három hétre. A ház még jobban megtelik. Szeretnék elmenni két-három napra Polgárdiba orvosomhoz, majd egy festő barátomhoz s egy volt pilótához. így nekem is volna kilenc-tíznapi „szabadságom”. Azt hiszem, nem ellenzed te sem, ha meggondolod, milyen ritkán húzom ki a lábamat hazulról, s milyen sokat dolgoztam az elmúlt évben. Ha csak teheted, írj hamarosan. Most folyik az írók kongregációja páter Péter vezetésével. Ha történnének valamelyes érdekes dolgok, írd meg. Vidíts föl egy kicsit híreiddel, véleményeiddel. Lelkileg igen fáradt vagyok s megvallom, szomorú is. Ördög tudja, miért. Szeretettel ölellek. János b. Ui.: Rónayt üdvözlöm, igen jó volt a Chesterton-cikk a Vigíliában. * Kedves Pista! Akarattya, 1955. febr. 11. Leveledet megkaptam, örülök, hogy részletesen ismertetted velem a Péterfy munkában lévő részeit s a megírandók tervét. Szerénységed s alázatod a legszebb vonásaid közé tartoznak, mégis megismétlem, hogy ennek a munkának igen jónak kell lennie. Nem kétlem, hogy az is lesz. Látom ugyanis a buzgalmat, amivel dolgozol rajta, s a lelkesedést, amivel ez a téma eltölt. Abban igazad van, hogy amíg az egész el nem készül, ne bolygassuk a meglévő részek arányait s megírásuk mikéntjét. Hanem inkább Péterfy öngyilkosságának okait vizsgáljuk meg jobban, mert azok az in90
