Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 10. szám - Derzsi Pap György: Emékeim 1956-ból

gyalogsági lövedéket, valamint velünk jött két sebesültszállító is. Az út két oldalán erősen széthúzódva haladtunk.

Sasad felöl váratlanul észrevették bennünket az oroszok; a tó körül mint a verebek szétrebbentünk. A nyolc golyószórós egy-egy fa fedezéke mellett kúszott tüzelőállásba. A csoportom kétszáz méterre széthúzódva kapualjakból és fák mellől tüzelt az oroszokra. Feltűnt egy orosz ágyú és több páncélos körvonala. A hegyen megerősített orosz harccsoportot azzal gyanúsítottuk, hogy ők lőtték az előző hajnalban a várost. Az egyórás tűzharc során kisebb sebesültjeink voltak: nyolc fiatalember ment vissza a kötözőhelyre a saját lábán. Az oroszok csak találomra lövöldöztek. Hátrahúzódtunk a Bocskai út irányába, ezért a mellékutcákon folytattuk utunkat. A kiküldött felderítőkkel a kelenföldi templomnál találkoztam. Teljes létszámban bevonulóban voltak. Azt beszélték, hogy a Budafoki úton a Káróly-1 aktanyát november 4-én az oroszok elfoglalták és az éj leple alatt az egész legénységet szétzavarták. A hírt később megerősítették. A megerősített körtérre érve beszámoltam a tapasztalatokról: egyelőre csak a Kelenföldi pályaudvar felől várható támadás.

November 5-én is napos, szép enyhe időnk volt. Az unalmas órákat felderítéssel és újabb átszervezéssel töltöttük. Volt időm elbeszélgetni hasonló korú volt katonákkal, felvetődött az összeköttetésünk megalapozása, erre a célra három csoportot válogattam ki, mind diákokból (egyetemistákból).

Ismerőseimhez mentem ebédre. Kíváncsi voltam a rádióhírekre, a külföldi adók a vidéki harcokról is beszámoltak. Említették Miskolcot és Pécs városát, valamint Győrből és Magyaróvárról is heves harcokról tudósítottak. Az amerikai adók magyar nyelvű adása továbbra is uszító hangon beszélt a forradalomról, biztosra ígérték a nyugati fegyvereket, és általában olyan hangot ütöttek meg, mintha a harcot nem veszthetnénk el. Pár nap még — tartsatok ki — a véráldozat nem lesz hiábavaló! Az egész szabad világ a magyarság mellett áll! - Mindenről beszéltek, csak arról nem, hogy akár egy páncélos hadosztály is útban lenne Magyarország felé! Továbbá: az oroszok jelenleg új csapatokkal kísérleteznek, mert a régiek nem voltak megbízhatóak. (Éppen a megbízhatatlan oroszokat mulasztották el megsegíteni a nyugatiak, azokat, akik átálltak a forradalom pártjára, nagy számuk talán megváltoztathatta volna Európa politikai térképét.)

Zsebemet teleraktam kenyérrel és siettem a helyemre. A külföldi adók híreiről nem szóltam, pedig ezt a tényt nem tudtam titokban tartani, mert más is hallgatott rádiót. A tér erődítésénél a legénység 1/3-a szétszéledt. A felderítő járőröknek alig több mint a fele tért vissza, de így is elegen voltunk; a tüzérek mind a helyükön maradtak. Fogyunk, de tisztulunk! (Kossuth mondása). A városban innen-onnan hallatszott az ágyúszó - minálunk még mindig síri csend van. Este kilenckor egy lakásban teáztunk a Fehérvári úton. Éppen az utcai szobában beszélgettünk, mikor a motorok zúgása jelezte, egy nagyobb harckocsiegység közeledését.

Kaptam az automata puskámat, lerohantam a csoportomhoz. Még egy kilométerre lehetnek az oroszok. A rohamlöveg kezelője mellé futottam: ahogy megbeszéltük, beengedjük a térre az elsőket! A fejével intett, hogy értette.

Eldördült az első lövés: távolról, csak úgy, vaktából lőtt az orosz, egy háztetőt vitt széjjel. Egy újabb detonáció hatására a villanyvilágítás kialszik: nem baj! Csak gyertek, nektek kell mozogni! A harmadik detonáció a mi ágyúnkból eredt, bár még az oroszok 500 méterre álltak, a tüzérünk nem bírta a feszült várakozást, neki lőni kellett. Az oroszok egymás után válaszoltak. Ráadásul egyhelyben állnak. Eddig csak egyetlen ágyúnk szólalt meg. A kb. negyedórás lövöldözés eredménye: több ház beomlott a tér keleti oldalán, de a fegyveresek a pincék biztonságában vészelték át a tüzérségi tüzet. Most egy kis csend következett. De nyomban nyikorogni kezdtek a lánctalpak és lomhán megindult az első páncélos, nyomában a többi, csiga-lassúsággal felénk. A Bartók út keleti felén elhelyezkedő

864