Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 10. szám - Kurucz Gyula: Beépített gemszterek (novella)
tag, ő egyedül magamaga. Engem be nem fírolnak, az egy játék lehet, hogy ki elég gyáva, ki megijed.- Dani! Harmadszor szólok! Süket vagy? Az jó, ebéd, már nagyon harapdált a hasában a sav, csipkedte a gyomrát, az a hasa fölött van. Kézmosás, ő már el tudja zárni a csapot, gyúrja, gyúrja, vasgyúró.- Jézusmária, Dani nem kapott tízórait!- Kibírja, annál jobban eszik. Papa dörzsöli a szemét.- Kész vagy?- Teljesen kész. Jöhet a második műszak. Papának szabad napja van, akkor szabad itthon dolgozni, a dolgozóban nem hagyják, mindenki ki-bejár, nyitva hagyják az ajtót, cúg van, papa télen egyszer beteg, forralt bort iszik, piros az orra, könnyebb munkát végez, végre sokat beszélgetnek este a mamával, Örökké beszélgetni kellene, csak úgy belefeledkezni az estébe. Ha elengedi magát, leesik, papa az ölébe veszi, Olyan nehéz vagy, mint a só, elengedi, de csak egy kicsit zuhanik, elkapja, az nagyon jó, kacagnak, kacagnak.- Ne bambulj Dani, egyél, mert kihűl! A meleg fontos a gyomrának, mondta mama, elmagyarázta, a béli szőröknek kell a meleg leves, attól esznek jól, simogatja belül a hasát, elcsinálja a savakat, a sajtos makaróni nagyon finom, nagy lesz a pocakja Ne tömd úgy magad! utána le kell feküdni, hogy felszívódjon és erő legyen belőle, kár, hogy nem lát be a hasába, hogy csinálja. Papáék ebédnél beszélhetnek, ő nem Mert csak szöszmötölsz, a sajtos makaróninál soha nem szöszmötöl. Papa elmeséli, hogy mit csinált, mama is, kivasalta az összesét, papa megint talált valakit, aki nem tud írni a kéziratában Csak, ha megetted! kikanalazza az utolsót, jöhet a sajtos, neki kevesebb sót szórnak, Bár most, a melegben a vízfelvétel, mama csak ráncolja a homlokát, a makaróni csak úgy mászik be a szájába Meg ne fulladj! A szénakazal fele is elég! papa nevet, a kezét húzogatja az ő szeme előtt Megvakult! Nézd, megvakult! Házi málnaszörpöt kap vízzel, igazából nem házi, hanem kerti, nyáron papáék minden este nekiállnak az ugorkának, ribizlinek, cseresznyének, meggynek, paszulynak, borsónak, málnának, olyankor csak rövid mesék vannak és puszik, és másnap reggel büszkén mutogatják, hogy hány üveggel tettek el és ő örül, mert ők örülnek. Papa megöleli, fölkapja, a vécénél leteszi egy pisire, nem akar lefeküdni, de muszáj, egy kisautót bevihet az ágyba, toszigálni, az ablakon libeg a sötétítő, nagy a hasa, pedig a gyomrába evett. Fél óra, annyit bírj ki, erősödj! Egy puszi, megy, jön, kanyarodik az autó, a lunpenek mindig kiabálnak. Vak vagy? Nem látsz a szemedtől? Kuss, hapsikám! és megint nem lehet kiszállni, az orrukra koppintani Kopp! Kopp! Mert Európaiak vagyunk! Ez nem Ázsia, hiába Ázsia! Tartanunk kell magunkat, mondogatják maguk elé, és ha az óvodában az átöltözésnél Béci azt mondja a mamájának, hogy kuuva anyád, befogják a fülét és szörnyülködnek. Úristen, micsoda nevelés, kiket nevelnek ezek ennek az országnak! Béluska vad, de jól lehet vele játszani, ha mérges, olyanokat mond: szar! Bassza meg, ezüstös Opeljük van, meg videójuk, az 843
