Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 10. szám - Kurucz Gyula: Beépített gemszterek (novella)
olyan mint a tévé, csak magától is játszik, Bélusnak meg lehet nézni a szeksz- fílmeket, a kalandfilmeket, elmeséli, és rengeteg tankja, fegyvere van otthon, néha behozza, akkor lelövik a hülyéket, ezt a szót otthon nem lehet mondani, papáék is csak csendben mondják másra. Csatakosan ébred, mama hajol fölé és csupa mosoly az arca, ő messziről jött, talán a meséből, manókra emlékszik, de nem érzi, hogy erősödött, pedig azt Ígérték, az erő akkor jön, amikor fenn van, az alvástól pont gyenge lesz. Ribizli van kevés cukorral Ne legyen rossz a fogad, mint a miénk, Tatáék és Juci mama is rosszul csinálták, adtak papáéknak sok cukrot, látni a szájukban a fekete töméseket és sok pénz kell hozzá, mert az esztékában az orvos bácsik elizélik a fogukat, csak otthon tudnak jól dolgozni, biztosan otthon szeretnek lenni, mint a papa, csak sok, rengeteg pénzt vesznek el, a maszekok otthon gazdagok, olyanok mint a pár tagok, a bulisták, a buli sokat hoz a konyhára, de onnan idővel elrakják, hogy be lehessen férni. Az ő konyhájuk kicsi, akinek kicsi a konyhája, az nem bulistázik, úgyse férne, amit hoznak. Hozzájuk ritkán járnak bulizni Karcsi bácsiék, Árpi bácsiék, András bácsiék, keveset hoznak a konyhára, bort, tésztát, ők barátok, és tudják, hogy kicsi a konyha, barátok nem fosztogatják egymást, örülnek egymásnak, így is jó, nekünk ez jutott. Mama szoptatott, megint nem látta a vonalat, ahol a tej jön Bori szájába. Megyünk egy kört, Bori a kocsiban nem ordít, a mérges kutyák megint ugatnak a nagy drótkerítések mögött, amit a tolvajok ellen csináltak. Az egész ország tolvaj lett!, csapkod papa a levegőbe. A legmélyebbre jutottunk ötszáz éve! A kádár rezsi! A kádár hordókat csinál, be lehet rúgni, egész mélyre jutni tőle, mint a betyárok vagy kusztó kapitány, de annak tengere van, megél belőle és eladja filmen a tévének. A tévé nagyon gazdag, az egy rettenetes nagy ház, tele csirkefogókkal, a csirkéket eladják, vesznek érte filmet, abból megint csirkét fognak, talán kis állatokat is. Ki vagyunk zárva a játékból, pedig így is jól lehet játszani a papával, akkor minek csapkodni a levegőbe, mama nyugtatja, nyugtatja Van két gyereked, van lakásunk, gondold el, akinek még ez sincs, mama simogatja papa fejét, papa kapkodja, aztán csak megpuszilja De az igazság! Az igazságtól mindenki mérges lesz, a papa barátai is kiabálnak tőle, pedig milyen kedves emberek. Szeretjük őket, miattuk elviselhető az élet, hoznak mindig csokoládét, azt nem szabad megenni a fogai miatt, elvisszük másnak ajándékba. Igazat kell mondani, csak az igazat Pinokkjó, különben megnő a füled, az orrod, az én igazságomtól papa nem mérges, megsímogatja a fejemet. Mindig jobb, ha bármit tettél és megmondod, azt megbeszéljük, ha letagadod, az nagy baj. Az igazság akkor mérgesedik meg, ha kivisszük a kapun, attól megsértődnek az emberek, harapni kezd a gyilkos állam, Marci, ne a gyerek előtt! Az igazság a lakásban, a kertben jó, még az emeletre se menjen fel, mert megmérgesedik, mint a csalán. Ne sértsük meg az embereket, szeressük úgy, ahogy vannak, papa mosolyog, ha neki mond gazembert és tajtékzik, ha másra, a gyomlálás nehéz, a gaz jobban tenyész, mint a paszuly és a sárgarépa, és ha a papa nagy halmot kihuzigált, akkor büszke. Idenézz, mama, ezt a gazt kihúzzuk, és reggel zsuppsz, kihúzza őt az ágyból. Ő igazi férfi, kinyitja az ajtót az öreg néniknek, nem veri az óvodában 844
