Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 10. szám - Kurucz Gyula: Beépített gemszterek (novella)
bonganak a puszikák az arcán, körülölelik egymást, mondják, hogy Család! Család! összebújnak és hallgatóznak, és amikor ő eleget hallgatózott, elkezd ficánkolni, akkor kibontódnak és papáéknak csillog a szeme. Borikával most egy kicsit nehezebb, Bori, ha karra veszik, lóbálja a fejét Te kobra, nevet papa, ő biztos látott kígyókobrát, Borika néz és billeg, papa utánakap, de aztán befonják a karjukba, összebujóznak, Bori a sok puszitól rötyög. Zumm, zumm, zummm, általbucskázik a fején akisdombról lefelé, de most még nem lesz belőle királyfi, igaz, nem kacsa, nem béka, most tornázik, hogy erős legyen, vissza, föl, bucska, bucska, vissza, föl, bucska, bucska, már izza- dik. Úgy tud izzadni, mint papa, csak a szőr hiányzik a melléről, hogy összegyülekezzenek rajta a verejtékcseppek, aki izzadik, az erős, mert sokat dolgozik, papa az ujjával lecsapja arcáról az izzadást, a melléről, a szemöldökéről, köpködi, sós, sós, fuj, miért kell izzadni, anélkül nem lehet valaki erős? Szédülés lesz Szédülök a fáradtságtól, Úristen! vajon az Istenke hallja, hogy papa szédül, az csendes dolog lehet, neki se kiabál a feje, csak a lába kóvályog, Istenke itt lehet a közelben, mindent hall, mindent lát, őt nem lehet, ha megnőnek a kis fák, Istenke az ő kertjükben is elbújhat, jó lehet a füle, mint a falnak, hallja, hogy Istenem, meg Jézusmária. Sohse tudja meg, miért Mária, ha szakálla van, igaz, az a hosszú szoknya a képeken, a szomorú néniarc, az asszonyok panaszkodnak mindig az utcán, papa szerint lúdtalpat kapnak a pletykától, sietnek, mondják, de csak jár, jár, jár a szájuk, hogy nőhetett a Jézusmáriának szakálla? Pedig a jászolban még volt fütyija, biztosan sokat kellett mosni, hogy oda ne nőjön a fitymálójához, talán lemosta és attól lett Mária. Ne fitymáld az ebédet, ennyire tellett, persze hogy sok a krumpli, azt kapjuk Lajos bátyáéktól, nagyon finom. Tatának fáj a háta a krumplitól, hogy kerül a hasából a hátába, kisugárzik, mint a papa derékszaggatása, Tatának is sok krumplit kell enni, nyugdíjas, Örülj, hogy ez van, mondja Mamika, a nyugdíjas örüljön a kenyérnek is, mit csinál az a két millió, aki korábban ment - hová? Juci mama korábban ment bele, a nyugdíj egy nagy, nagy kapu, ahol bemennek és nem jönnek vissza soha, csak mindig szegényebbek lesznek, míg meg nem halnak, itt a vége, fuss el véle. Még Juci mama is él, Tatáék is élnek, öreg ember nem vénember, korbutot se kaptak, van kertjük vörösváron, ott termesztik a babocskát, borsót, zöldséget, paradicsomot, a gyümölcsfákat, ott jól lehet játszani a nagy kertben Zsófival, az unokatestvérével, ezért ő is nagypapa, van unokatestvére. Tata szenved, ha Mamika ráripakol Elég a játékból, gyere ásni! Tata már csak ővelük játszana mindig, attól nem fárad el, Tata egy Nagy gyerek vagy, fiam, de enni is kell, nem adják ingyen! Tata megy, ásik, elszürkül az arca a fáradtságtól, mint papáéké este, siet, aztán jön vissza hozzájuk játszani és Mamika mérges, csak ha ők megölelik, mosolyog kicsit Csak azt tudnám, miért tanultam. Hogy megöregedjek. Papa nem azért tanul, papa mindent tud, papa csak elhasznált, akkor megtapossa a derekát és a végén mindig egy nagy birkózás a fűben, hagyja, hogy ő megmutassa, milyen erős a spenóttól, a paszulytól, a csirkeapróléktól, a saját ugorkától, a papa magára húzza, nyög, erőlködik. Ez aztán erős legény! Ez igen!, de néha hipp-hopp elkapja, összegyűri, összecsomagolja, megmutatja, ki az úr a házban, papa úr a házban, nem elvtárs, papa nem pár 842
